Van néhány alapszabálya az életnek, amit ha betartunk, akkor könnyebben eligazodunk a nehezebb időkben is. Ha látunk összefüggéseket, talán tudatosabb választásokat tudunk hozni a jövőben. Az adni és befogadni egyensúlya az Élet egyik ilyen alaptörvénye. Ha hosszú távon és jelentősen felborul, az életünk is felborul. És a felelősség a tiéd. Hogy kinek, mikor és mennyit adsz. Éppen ezért ne akarj adni mindenáron, csak ha van miből.

„De én csak jót akartam” – a Megmentő, aki egyben Áldozat is

Megmentőnek azt hívjuk, aki ahelyett, hogy a saját életét élné, inkább a másikéval foglalkozik, és azt hiszi, hogy ő nélkülözhetetlen szereplője annak, hogy a másik élete helyreálljon. Ő az, aki annak és akkor is ad, amikor senki nem kéri, vagy nem is kellene, úgy, hogy saját magát alárendeli a másiknak. Ezzel az egyenrangú kapcsolatot felborítva, alá-fölérendeltségi viszonyt kialakítva.

Tele van megmentő (nő)kkel a világ, akik annyira komolyan gondolják mások (legtöbbször a férfiak vagy a gyerekük) megmentését, hogy közben észre sem veszik, hogy áldozat szerepbe csúsznak bele. És amikor „borul a bili” akkor a teljes világuk összeomlik. A megmentők feláldozzák magukat, mártírszerepet vesznek fel a kapcsolataikban. A legközelebbi kapcsolatukban játszák ezt legintenzívebben: a párjukkal, a szüleikkel vagy a gyerekeikkel.

Őket az élteti, hogy fontosnak érzik magukat. Ők „csak segíteni” akarnak, „csak jót” akarnak. Közben észre sem veszik, hogy mit teremtenek.

Függőségekkel, játszmákkal, hazugságokkal teli kapcsolatokat, ahol MINDENKI feladja Önmagát. Az ilyen emberek nem azzal segítik a másikat, hogy hozzájárulnak, hogy Önmagává válva azt válassza, ami neki működik, hanem azt hiszik, ők tudják, a másiknak mi a jó, és sokszor helyettük cselekszenek.

Nem látják és nem láttatják a másik erejét, nem segítik abban, hogy megélje, kihozza, erősítve azzal, hogy: „képes vagy rá”, hanem inkább elveszik. „Nem vagy rá képes, majd én megcsinálom helyetted.” „Hagyd, én nem is vagyok fontos, csak te legyél jól, a te életed számít.” Anyák ezrei élik így az életüket a férjük és a gyerekeik mellett. És omlanak össze, amikor elhagyják őket.

NE AKARJ SENKIT MEGMENTENI

Mert nem lehet. Önmagától főleg. Nem működik. Ha buknia kell, bukjon, mert amit ő maga átél, csak az az övé. A külső irányítás, külső impulzus sokak számára nem befogadható, vagy nem olyan mélységben, mint ahogy azt szeretnénk.

Ahhoz pedig hogy ne akarj senkit megmenteni, olykor érdemes önvizsgálatot tartani, hogy milyen indíttatásból adok? Persze segítőkészek vagyunk és szeretnénk másoknak örömet okozni, szeretnénk, hogy könnyebb legyen az életük. De mennyire éljük így helyettük az életet? Mennyire hagyjuk, hogy azt tegyék, amit ők akarnak, mennyire akarjuk őket irányítás és kontroll alatt tartani?

Mi az a titkos szándékunk, ami az ajándékozásunk, adakozásunk, az adásunk mögött van?

Ha most felháborodtál a kérdésemen, szinte biztos, hogy van ilyen titkos szándékod. De szeretnélek megnyugtatni, hogy ez rendben van. Mert valójában mindenkinek van ilyen. És olykor pokoli nehéz elismerni magunknak, hogy azért adok, mert valójában ezt és ezt remélem a kapcsolattól. Ha megengedésbe kerülsz ezzel, utána már könnyebben tudsz mást választani, és éberebbé válsz arra, hogy másképp is lehetséges.

Nincs semmi baj az adással

Ha azt nem Önmagad feladásával teszed. Ha nem zuhansz bele valami mély áldozat szerepbe közben, és ha nem látod a másikat sem áldozatnak. Mert nem az. Még akkor sem, ha gyerek és kicsi. Még akkor sem, ha felnőtt és beteg. Még akkor sem, ha az anyukád, apukád, gyereked, férjed, legjobb barátod, barátnőd, bárki.

Az életét mindenki maga teremti. Ha most épp nehézsége van, azt is ő teremtette. Ki is fog tudni mászni belőle. Legyél HOZZÁJÁRULÁS mindehhez. De ne úgy, hogy HELYETTE akarod megoldani. Legyél ott és tedd vele EGYÜTT. Ez a nagy különbség.

Számtalanszor van az, hogy a személy, akit megmenteni vágyunk, nem is kérte ezt. Nem is akarja ezt. Nem is vágyja a változást. Mi vetítjük ki a saját nézőpontunkat rá, azt hisszük, hogy azt szeretné. Ha beteg, meg akar gyógyulni. Ha nehézsége van, ki akar belőle jönni. De ez nem mindig van így.

Talán nem fog tetszeni, de az áldozat szereppel lehet a legjobban manipulálni.

Ha tehát bárkit áldozatnak látsz, és ezt beveszed, hagyod, hogy manipuláljon. Ha te magad játszod az áldozatot, akkor éppen te manipulálsz jobban. A megmentési vággyal vegyes áldozatszerepbe csúszás az egyik legerősebb manipuláció, ami idővel persze visszaüt, és akkor szokott jönni az, hogy:

PEDIG ÉN MINDENEMET ADTAM, MÉGSEM VOLT ELÉG

Nem volt elég, mert nem lehetett elég. Ki kérte, hogy feneketlen kútba önts bármit is? Önmagad feladásával adtál és ezért senkit nem lehet tisztelni. A tisztelet pedig minden kapcsolat alapja. Adok, de magamnak is. Ez a kulcs. És ha nem vagyok teljesen rendben, akkor úgy adok, hogy közben magamat is szeretem, tisztelem és elismerem.

Önmagamnak is adok: időt, energiát, pihenést, kényeztetést, ajándékot, bármit. És ha így folyamatosan képes vagyok vissza töltenem magam, akkor válok képessé, hogy úgy adjak, hogy azzal valóban értéket teremtek, hogy azzal mást valóban segítek, hogy úgy támasztok, hogy ha kicsit megbillen, akkor segítek, de ha össze akar dőlni minden, akkor nem küzdök ellene és nem akarom mesterségesen megtartani. Fenntartani azt, aminek sokkal jobb, ha inkább már összeomlik.

Ne más életét éld. Kezd el a sajátodat és hagyj szabadságot másoknak is ugyanerre.  A megmentő legtöbbször nem mer szembenézni a saját életével, ezért mások életét éli. Azt helyezi a sajátja elé. Mások életében mindig sokkal könnyebb okosnak lenni és rendet próbálni rakni, mint a sajátunkban. De nem működik. Te csak a saját portád körül sepregethetsz.

Nem vagyok egy rendmániás, átlátom a káoszt magam körül. Mégis vannak időszakok, amikor iszonyatosan elkezd zavarni és rendet teszek. De ha más rakna rendet helyettem, megőrülnék tőle, mert akkor nem találnék semmit, amit az én káoszomban könnyen megtaláltam. Ezt csinálják sokat az életükkel is. Káoszban élnek, de a káoszban már jól kiigazodnak. Ha te kéretlenül elkezdesz ott rendezkedni, pont azzal zavarod meg az életét. A tiédre meg nem marad energiád.

Bármikor változtathatsz a működéseden. Bármikor mondhatod azt, hogy most visszaveszek a kifelé adásból és most egy kicsit inkább magamnak adok. Érdekes játék, hogy erre ki hogyan reagál. Nem mindenkinek fog tetszeni. De legalább kiderül, hogy valójában milyen kapcsolataid vannak. Mert aki szeret, megérti és elfogadja. Nem kér rajtad számon.

Ha úgy érzed tehát, hogy ennek van itt az ideje, akkor kezdj el kevesebbet adni és kezdj el befogadni. Bármit, bárhogyan és bárkitől. És amikor megleled ebben az egyensúlyt, érezni fogod, hogy hogyan tudsz „jól” adni. Úgy, hogy az mindenki számára építő, hogy abban te magad sem veszel el. Mert adni jó. De jól adni még jobb.

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Író