A komfortzóna biztonsága

Amit meg akarsz úszni, azt mesterségesen akarod kizárni az életedből, azt nem tudod befogadni, attól még félsz. Vágysz a biztonságra (legtöbbször anyagi vagy érzelmi téren) és bármi, ami ezt veszélyezteti, azt elutasítod. Ez sokszor abban nyilvánul meg, hogy egy könnyebb, egyszerűbb utat akarsz választani, elkerülve a kockázatokat. És ez nem baj, így működünk alapvetően.

Számos kiskaput találhatsz, de az Élet mintha arra késztetne, hogy végül beleállj abba, ami a legnagyobb félelmed. Egyszer aztán mindez átfordul és megadod neki magad. Szembe nézel vele… Hát jó, rendben van, gyere. Mint amikor ott állsz az oroszlánnal szemben, és várod a halált… Megtámad és szétszed, vagy békésen továbbáll… És ha utóbbi, ha túléled, már soha nem fogsz félni az oroszlántól.

Halálfélelem – önátadás

Akár konkrét halálfélelem is lehet mindez. Azért akarsz megúszni, elkerülni egy helyzetet, mert azt egyszerűen a halállal azonosítod. Lehet, hogy korábban, előző életedben egy hasonló helyzetbe tényleg belehaltál, és ennek az emléke ott ragadt benned és távol tart attól, hogy kiteljesedj, hogy félelmek nélkül ténylegesen szabaddá válj.

Szép, amikor megtörténik ez a megadás, ez a félelemnek való önátadás. Amikor érzed, hogy történik, és éled, hogy nem halsz bele. Hogy ez most más történet, érzed az Erődet, érzed, hogy most túléled. És közben tényleg felszabadulsz. Felszabadulsz abból a görcsös szorításból, ami eddig fogva tartott, ami eddig korlátok között tartott, ami eddig megbénított, ami eddig kibillentett az egyensúlyból.

A kulcs: beleállni

Azt hiszem, eljött az a pont, hogy elegem lett abból, hogy Damoklész kardja állandóan ott lebeg a fejem felett és állandóan félelemben tart. Rendben, akkor essünk túl rajta és derüljön ki, álljunk bele, történjen meg… Nem akarom az egész életemet olykor-olykor feltörő rettegésben élni, hogy mi fog történni, ha… bekövetkezik… Akkor itt vagyok. Kész vagyok. Erősebb vagyok, mint valaha. És nyilván túlélem. Talán könnyebben, mint ahogy azt most gondolom.

És ha megtörténik, már soha többé nem fogok félni… Mert ha egyszer megtapasztalom, hogy képes vagyok rá, soha nem fog tudni visszajönni. Soha nem fog többé kísérteni. Soha többé nem fog álmatlan éjszakákat okozni. És talán pont ez az egésznek a célja… Hogy a félelem eltűnjön az életemből. Végérvényesen. Örökre.