Párkapcsolati klisék és sztereotípiák dőlnek meg, és ahhoz, hogy megtaláljuk a helyünket a világban, olyankor elkél egy jó térkép, hogy meglássuk, honnan jövünk, hol is vagyunk és merre tartunk. A legjobb térképeket azok a felfedezők készítik, akik először saját maguk is bejárták azt az utat, amiről beszélnek. Joós István elmesélte a saját útját, beszélgetésünk második fele a férfi-női kapcsolatokról és Önmagunk jobb megértéséről szólt.

Joós István interjú – 2. rész

Joós István

 

Ha egy mondatot mondanál, mind nőknek, mind férfiaknak, hogy mit tartasz a legfontosabbnak, ha csak egy dolgot tudna mindenki változtatni, mit mondanál, mi lenne az?

Három dolog is eszembe jutott, nem feltétlen tudom priorizálni. Az elsőnek azt mondanám, hogy menni arra, ami lelkesít, amíg meg nem találom azt, amit szívvel lélekkel csinálok. Legyen az férfinak a karrierje vagy nőnek a férfi. Mi az, amiért hajlandó vagy az életedet áldozni? Ennél kevesebbel ne érd be! Ez az egyik dolog. Mire teszed fel az életedet?

A másik, hogy nincs biztonság. Nincs és nem is lesz. Az élet folyamatos változás, és ne ragaszkodj a biztonsághoz. Nem tudod megtartani. Mindig merni kell, haladni az úton. A stabilitás és a változatlanság az élet ellensége. Valami vagy fejlődik, vagy ha nem fejlődik, pusztul.

És értem, hogy te már vettél egy lakást és azt hiszed, hogy ez majd örökké meglesz, de lehet, hogy most karrierválságban vagy, és akkor merd eladni ezt a lakást és befektetni az álmodba, ami a következő korszak lesz. Vagy merd választani a kockázatos férfit, akinek lehet, hogy 30-40 évesen még nincs olyan egzisztenciája, mint amit reméltél, de van egy álma. És ha te oda így befekteted magad, meg az erődet, akkor az megvalósul, amiből akár több lakást is vehettek majd.

Hányan merik ezt megtenni?

Egyre többen. Mert egyre többen szenvednek eléggé ahhoz, hogy kénytelenek legyenek. Szerintem a lelkesedés és a szenvedés a két nagy ajándék az életben. A lelkesedés az, ami szív maga felé. Tudom, hogy mi vonz és én vágyom arra menni. És amikor felfelé megyünk, mikor az élet lendül, akkor mindig a lelkesedés szív magához, tol és ad erőt. A lelkesedés a világítótorony, ami hív maga felé, ami vonz.

A szenvedés pedig az, amikor egyre rosszabbul vagyok és ezzel arányban egyre nyilvánvalóbb, hogy mitől kell távolodjak. A szenvedés segít elszakadni attól, ami már rossz, mert elavult, és így visszatart, mint egy kikötő, ami ha nem mozdulok, bebetonoz, ahonnan tehát el kell induljak.

És a harmadik tanács?

A harmadik tanács pedig: Nem megy egyedül és nem is fog menni egyedül. Kell a többi ember, fontos, hogy megtaláld a közösségedet, ahol te segítséget tudsz kapni olyan emberektől, akik saját tapasztalat alapján értik, hogy te miben vagy és meg tudnak nyugtatni, hogy ez a helyes irány és ne izgulj. Ez így mindenkinek kell.

A válság nem úszható meg?

Nem. A válság azért nem úszható meg, mert az ember mindig ragaszkodik ahhoz, ami épp működik az életében, és a válságok akkor történnek, amikor időszerű lenne a változtatás. De mivel ragaszkodom, nem engedem meg a változást. A válság – legyen kapcsolati, munkahelyi vagy egészségügyi – mindig a halogatás jele. Arról szól, hogy én nem mertem tovább lépni az életben, nem mertem megújulni, nem mertem felmondani és nem mertem kiállni, például a férjemmel vagy a főnökömmel szemben.

Hogy látod most a női-férfi kapcsolódásban a jelen helyzetet?  Mi működik most?

Én azt látom, hogy teljesen rendben van a világ, csak egy olyan fejlődési állapotában van, ahol kicsit fordítottak épp a szerepek. De ez nem baj. A világ is halad az úton. Jelenleg a Vándor – Amazon, tehát a Kereső korszak lejtőjén zuhan szerintem…

Joos Istvan

Tartunk a ráció halála felé…

Igen és el kell jutnunk oda, hogy a ráció meghal és visszatérünk értékekhez, ügyekhez és a Mindenséghez. A korábbi kissé elfajult és hím soviniszta királyfi-királylány évezred után most tovább jöttünk, ahol a férfiak nagyon lágyak és nem tudják, mi a küldetésük, de addig is a nők fontos, hogy megtapasztalják, hogy milyen az, amikor ők előtérben vannak.

A ráció halálából mi visz föl? Az ott tényleg nagyon mélyen van.

Onnan az visz fel, hogy mindent megpróbálok, ami eszembe jutott és nem marad több ötletem, hogy hogy tudok továbblépni, változtatni, élni. És ebben a teljes kiszolgáltatottságban az egóm teljes kifeszítettsége valósul meg. Egyszerűen totál sötétség kell ahhoz, hogy az esthajnalcsillag fényét meglássa az ember. És akkor az így végre besüt.

Reményik Sándor Kegyelem című verse szól erről. A lényeg, hogy élményem lesz arról, hogy valaki nekem itt segített. Nem én voltam, nem én oldottam meg. Teljesen valószínűtlen. A férfinek ez jellemzően egy projekt. A nőnek meg egy randi, ahová el sem akart menni, vagy leült egy bárban, és csak úgy megszólították és Te jó Isten, ennek a férfinek ragyog a szeme, hát hogy került ide?

A nő akkor a férfin keresztül kapcsolódik az ügyhöz? Nincs sajátja?

Van sajátja, az Amazon időszakban, és ez nagyon fontos és értékes, de utána közös ügy van. Sajátja az neki is. A zene egy jó kép: halljuk a zenét. A férfi vitt be ebbe a terembe, ahol a zene szól, de abszolút az én zeném is. Nem a férfit szolgálom, hanem a zenéhez kapcsolódok, egy olyan szerepmegosztásban, hogy a férfi vezet, és én pedig támasztom, kiegyensúlyozom.

Merünk dőlni? Vagy dönteni?

Dönteni próbáltok. 🙂 De tényleg, a Hölgy, tehát “Gyakorló” korszak dombjai szólnak erről, hogy ott felpuhul az ember gerince, a túlzott rugalmatlansága. A Hölgy korszak az alázat iskolája, arról szól, hogy nem mersz bízni, de enélkül újra és újra belebuksz a próbálkozásba… míg végül muszáj lesz bízz, és úgy születik a Világszép, meg a Harcos. Hogy most már így eleged is van, meg nincs is veszteni valód, de tényleg, ez egy jó jelöltnek tűnik. Bár nem biztos, de mégis dőlsz, és ekkor kezdődik egy új korszak.

Joós István

Azt hogy érted, hogy itt a Hölgy korszak végén a Jóság hal meg?

Úgy, hogy van egy arrogáns képünk arról, hogy milyen a helyes élet, és azt hisszük, én erre képes vagyok. A Jóság halálakor szembesülök azzal, hogy én ember vagyok, tehát tökéletlen, és ezt fel kell vállaljam, hogy vannak igényeim, és nem vagyok tökéletes, és nem igaz, hogy nekem a tökéletes járna. Az emberség jelenik meg, és ez a pillangó születése: kiállni akként, aki igazán vagyok.

Ez pedig nem egy elvont kérdés, hanem konkrét tetteket jelent, az határoz meg, hogy mi lelkesít, miben vennék szívesen részt, és hová adnám magam. Kiderül, hogy a ki vagyok én kérdés az hülyeség, hanem a mi a dolgom kérdés a fontos, és hogy mit tudok adni.

És akkor az utolsó szakaszról mit mondanál el?

Az utolsó szakaszról egyrészt, hogy tessék oda eljutni, egyébként pedig azt, hogy nem megy egyedül. Közösség kell. A királyt meghatározza az ország, és azok az emberek, akik támaszkodni tudnak rá. A király megérti, hogy mi az ország, és az ország az, akiket én jól szolgálok. És akkor többé nem vagyunk ketten: a Harcos meg a Világszép, hanem bármi is az, amit csinálunk, az nem a miénk, hanem az egy feladat, egy küldetés, egy ügy, aminek részesei vagyunk, ami időszerű a világban. Legyen bármilyen egyszerű is. Például péknek lenni is lehet ügy. Vagy a könyvelés. Vagy bármi… a kérdés, hogy magadért csinálod, vagy hogy másoknak jobb legyen ez által.

Célszerű ránézni a saját utunkra, hogy be tudjuk azonosítani, mi hol tartunk?

Igen, ez sokak élménye velünk, az emberek gyakran sivatagban érzik magukat, ahol nincsenek irányok, és néha délibábokat látunk. Ez az út ehhez képest térképet ad, ami nagyon katartikus sokaknak.

És ha ez igaz, abból három dolog következik, ami fontos:

Az egyik, hogy nincs velem baj. Mindenki más is eltéved, és teljesen rendben van, ha kicsit szétestem. A másik, hogy ez a rendszer megmagyarázza a múltat. Sok ember cipel mázsás sziklákat magával, mert amit nem értek, ott nem tudok együtt érezni, ott nem lehet szeretet. És a mi rendszerünk tud segíteni letenni ezeket a terheket, mert az életút modellünk segít megmagyarázni, hogy miért voltak olyanok a szüleid vagy miért csalt meg a férjed. A harmadik pedig, ha a múltadra igaz, ha ahhoz hasznosak vagyunk, akkor ez valószínűsíti, hogy a jövő értelmezésére is jó lehet, tehát az általunk adott irány, és továbblépési lehetőség vagy feladat is megfontolandó, sokan támaszkodnak erre.

Joós István interjú - 1. rész

hörömpő andrea hírlevél

Iratkozz fel a hírlevélre,

ha szeretnél értesülni az újdonságokról, könyveimről, bejegyzéseimről, tanfolyamaimról.

Kérlek, ellenőrizd az email fiókodat és erősítsd meg a feliratkozási szándékod

58 Shares
Share58
Tweet
Pin
+1
Share
Malcare WordPress Security