Pedig nem, nem lehet. Nincs tuti, nincs biztos, nincs kockázat nélküli tökéletes megoldás. Nem úgy működik, mégis ettől szép az Élet. Hogy ugrani kell. Legtöbbször a bizonytalanba, a kiismerhetetlenbe, az irányíthatatlanba és sokszor a lehetetlenbe is. Hogy megéld, megtapasztald, hogy a bizonytalanságban ott a lehetőség, a kiismerhetetlenben ott a csoda, az irányíthatatlanban az áldás, és hogy a lehetetlen nem létezik. Pusztán a fejünkben.
A biztonság: illúzió
Ki akarod számolni, mert az tűnik egyszerűbbnek. A fejedben a kapaszkodó és a biztosnak hitt tudás. A biztos látszat biztonsága olyan érték, amitől nehezen szabadulunk. Minél előbb adod fel az ehhez való ragaszkodást, annál kisebb lesz a mélység és elindulsz felfelé.
Nincs biztos történés, csak a biztos tudás, hogy bármi is van, megoldom, mert bennem a képesség, hogy teremtsem a jövőmet. Minden pillanatban. Abból, ami éppen van, ahogy éppen „alakul” – akartam írni, de nem hiszek ebben.
Nem hiszek a körülményekben, nem hiszek abban, hogy sodor minket parttalanul az Élet. A választásban és a „körülményekre” való reakcióban hiszek. Ami tőlünk függ, minden pillanatban.
És hogy egyetlen „körülmény” sem ok nélküli, mert lehetőséget tartogat magában. A változás, a kiteljesedés, a nagyobb teremtés lehetőségét. Aki pedig elég biztos már Önmagában, aki el meri engedni az irányítást, a száz százalék kontrollt, azt az Univerzum a tenyerére veszi. Csak az tud elkezdeni szárnyalni, előre menni, teremteni az életét.
Amíg ki akarod számolni, ragaszkodsz. Amíg ki akarod számolni, nem hiszel. Sem magadban, sem az „isteniben”.
Az Élet: a Látható és Láthatatlan világok Egysége
A láthatatlan felé történő elmozdulás a tudatosságunk növekedésével egyre inkább része lesz az életünknek, vagy a tanulási folyamatunknak. Hiszek magamban, az Erőmben, a képességeimben, de hiszek abban is, hogy az Univerzum/Isten mögöttem áll. Hogy ha az utamon vagyok, ha merek, kockáztatok, ha beleállok, akkor segítve vagyok. Hozzáad valami olyat, amit én magamtól, egyedül, de még mással sem tudnék.
Mert a tudománynak és a rációnak korlátai vannak és a csodák, a varázslat ezeken túl rejlik. A megmagyarázhatatlanban, az irányíthatatlanban, a kontrollálhatatlanban, a kimondhatatlanban, a kiszámolhatatlanban.
A varázslatot és a csodák befogadásának lehetőségét a kiszámítás és a biztonság iránti vágyunk öli meg.
Ha ki akarod számolni, menj el matematikusnak, legyél informatikus, válj tudóssá. Akkor a csodák világa nem a te játszótered. A csodák csak bizonyos nézőpontból lehetetlenek. Egy tudós számára azok, mert nem értheti őket. De a világ több, mint amit látunk belőle.
A világ a látható és a láthatatlan együttese, ebbe a térbe megérkezni pedig csak a biztonsági kapaszkodóink elengedése után lehet. A játszótér nagy, izgalmas és magában rejti a valódi varázslat lehetőségét. A kiteljesedés lehetőségét, az átlagon felüli teremtés lehetőségét.
A biztonsági korlátok elengedését mindenki más feladatban kapja. Az Élet különös forgatókönyveket tud produkálni, és ahogy én látom, általában amihez a legjobban ragaszkodunk, annak az elengedésére próbálnak minket legjobban „rávenni”. Így érdemes ránézni, mi az, amire te azt mondtad, soha?
Mi az egyetlen, amit nem engedsz, amihez ragaszkodsz, amiben még a kezedben akarod tartani az irányítást, és amiről nem mondanál le? Lehet ez személy, nézőpont, elvárás, sorrend, irányítás, bármi. Lehet, hogy a házasságodból nem mersz kilépni, vagy a munkahelyeden felmondani, vagy bármilyen elvárásod lehet arról, hogy az Életnek hogy kell(ene) történnie.
Mégis. Meg van a jutalom, ha mersz. Ha lépsz. Ha meghaladod magad. Önátadás. Az ego meghaladása, lépni az ismeretlenbe, még ha félve is a bizonytalantól. Megéri. Mert Ajándék vár. Mindig. Mindig. Mindig.
Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Író
0 hozzászólás