„Egyfolytában rá gondolok, mert kell, mert akarom.” – Amíg a nők ezt legsűrűbben egy férfi és a párkapcsolat vonatkozásában szokták érezni, addig a férfiak sokkal racionálisabb dolgok iránt. A jelen mondatot író férfi például egy autó vonatkozásában írt erről. A kérdés tehát az, hogyan lehet elengedni az akarást? A megoldás kulcsa pedig a megengedés, avagy az elfogadása annak, hogy az, amit annyira vágyunk, akarunk, az NEM történik meg. Igen, jól látod, előbb meg kell járni a másik végletet is. Legalábbis elméletben.

Kerülj a szélsőségekkel megengedésbe

Ahhoz ugyanis hogy megkapd, el kell tudnod fogadnod, hogy nem lesz a tied. A megengedés egy belső állapot. Az, hogy megengedésben vagyunk-e bármivel, mindig egy teljesen gyakorlati helyzeten keresztül mutatkozik meg.

Az akarás elengedése az akart dolog, állapot ellentétének elfogadásán áll vagy bukik.

Ez pedig egy mentálisan gyakorolható, belsőleg átélhető dolog, ami közben nem kell, hogy mindez a valóságban megtörténjen. Fontos ezt látni. Hogy ha elengeded, nem elveszíted. Hanem pont ellenkezőleg. Legtöbbször utána szinte rögtön megkapod.

Ha én eljátszom magamban a gondolattal, hogy milyen érzés az, hogy NINCS meg az a konkrét férfi, vagy konkrét autó, vagy bármi, az nem jelenti azt, hogy azt is kezdem el teremteni. Ez valami félreértelmezett spirituális félrecsúszás, ami a nagy vizualizációs technikák nyomán maradhatott meg sokakban.

„Gondolj arra, amit szeretnél és megkapod.”

Tehát arra gondolni sem merek, milyen lesz, ha nem kapom meg, mert akkor ezt erősítem. Hát nem. Ha úgy vizualizálsz bármit, hogy el sem tudod képzelni, hogy ne kapd meg, ha görcsös akarásban, a vágyott dologtól függően éled az életed, szinte biztos, hogy nem kapod meg. Vagy ha mégis, az nem azt hozza, amire valójában vágysz. Mert ha el sem tudod képzelni magad, az életed a férfi/autó/az akarás tárgya nélkül, ott tulajdonképpen nem hagysz teret és szabadságot az Univerzumnak, és ekkor valójában te sem vagy szabad.

Ne tedd jelentőségtelivé

Hiszek a vágyak iránymutatásában. Hogy amire vágyunk, azzal igenis dolgunk van, ott lehetőség van, azzal képességünk van, vagy bármi, ami utat nyithat egy nagyobb teremtés előtt. A gond csak ott kezdődik, hogy amit akarunk azt jelentőségtelivé tesszük. Felemeljük, nem látunk túl rajta, nem tudjuk elképzelni egy idő után nélküle az életünket. A megengedés ehhez segít hozzá. Ahhoz pedig, hogy megengedésbe tudj kerülni, ne tedd jelentőségtelivé azt, amire vágysz, ne attól tegyél függővé bármi mást!

A megengedés szabadságot ad, biztosítja a vágy valóra válásához a stabil alapot, teret.

Tehát a nulladik lépésnek ezt tartom: Bármire is vágysz, bármit is akarsz, megengedésbe tudsz-e kerülni azzal, hogy az nem lesz meg? Ha igen, akkor állsz készen arra, hogy függőségektől mentesen megérkezzen az életedbe. Amíg nem, addig a jólléted, boldogságodat attól teszed függővé, és ezen függőség fogja minden szinten átjárni az életedet.

Kerülj megengedésbe, majd válaszd

A lényeg megérkezni abba a térbe, hogy: „Oké, ha nem kapom meg, nem lesz az enyém. De mi kellene ahhoz, hogy mégis megtörténjen?” A megengedés lelki szabadsága adja azt a teremtő erőt, amiben az Univerzum is szabadon tudja mozgósítani a lehetőségeit. Ha tehát megengedésbe kerültél, utána VÁLASSZ.

Választás nélkül nincs teremtés, nincs manifesztálás. Nem merünk választani, mert nem tudjuk a hogyant. Teljesen mindegy a hogyan, és az esetek többségében az nem is a mi asztalunk. Mert a hogyan szinte sosem úgy jelenik meg, ahogy azt várjuk. Bárhogyan megtörténhet bármi. Minél kevesebb elképzelésed van a hogyanról, annál jobb.

A választás után pedig tegyél fel kérdéseket

Mi kellene ahhoz, hogy könnyedén megérkezzen az életembe? Mit kell tegyek és minek kell legyek ahhoz, hogy a választásom aktualizálódjon? Mi működhet most számomra? Kik lehetnek mindehhez hozzájárulás? Mi az az energia, térűr és tudatosság, ami lehetek, ami könnyedén manifesztálja a vágyam valóra válását? 

A TENNI és a LENNI ugyanolyan fontos. A kérdés csak az, mikor minek van itt az ideje.

Van, aki nem tesz semmit, mert várja, hogy a sült galamb berepüljön a szájába, arra hivatkozva, hogy ha úgy kell lennie úgy lesz. Más viszont „túlteszi” magát, nehezen engedi el az irányítást, a kontrollt és ezzel szűkíti az Univerzum esélyeit a megvalósításban.

Ha most nagyon akarsz bármit vagy bárkit, tehát egyszerűen csak tedd fel magadnak a kérdést, hogy el tudod-e fogadni azt, hogy ha mindez nem valósul meg? Figyeld magad és a reakciódat. Mit érzel? El sem tudod képzelni? Tiltakozol? Összeomlasz? Ha nem teszed annyira jelentőségtelivé azt a férfit, kapcsolatot, autót, bármit, rájössz, hogy van élet nélküle is. Mindig van élet tovább bárki vagy bármi nélkül, de persze mindez nem jelenti azt, hogy le kellene mondanod róla.

A megengedés működik. A megengedéssel valójában SAJÁT MAGADAT szabadítod fel. A megengedés tere a teremtés varázslatainak színhelye.

A varázslatot pedig nem lehet akarni, magától születik. Mi az a varázslat, csoda, ami megszülethetne, ha elengednéd az akarását?

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Író