Férfiként soha ne mondd ezt egy Nőnek

Az, hogy:

Nem tudom.

Azt is elmondom, hogy miért nem érdemes ezt túl sűrűn használni. Nincs benne Erő. Tehetetlenséget, irány nélküliséget és zavarodottságot sugall. Billegést, bizonytalanságot.

Férfiként tudd!

És ez roppant fontos! Önmagában nem azzal van a baj, ha nem tudod. Bármit: a megoldást, a következő lépést, hogy hogy lesz holnap után, mindegy miről legyen szó. Sosem az a baj, ha nem tudod, hanem ha nem is akarod tudni, és ha a Nő azt érzi, hogy nincs benned meg az a belső magabiztosság, önbizalom, hogy oké, most fogalmam nincs, de bármi lesz, megoldom, megoldjuk.

Lehet, hogy ezt még az ősidőkből hozzuk, hogy ha támad az ellenség, vagy ha vadállatok ólálkodnak a közelben, igenis a Férfi „dolga” megvédeni a Nőt. Teljesen mindegy hogyan. A Nőt nem érdekli a hogyan. Ő csak azt akarja érezni, biztonságban van a Férfi oldalán. És minden „nem tudom”-mal ez a biztonság érzete csökken. És persze eltérő módon reagálunk rá.

A feminizmusnak és az emancipációnak köszönhetően most már a legegyszerűbb az, ha akkor Nőként felkapjuk mi magunk a fegyvert a földről és átvesszük az irányítást.

„Ha te nem tudod, akkor majd én megmutatom, hogy kell ezt csinálni.”

Ez is egy mód, és fontos annak megtapasztalása, hogy Nőként erre is képesek vagyunk. Hogy nem áldozatként, kiszolgáltatva, vagy függőségi viszonyban kell éljünk egy Férfi mellett, hanem igen, képesek vagyunk rá.

De idővel ez nem elégít ki egy Nőt. Fárasztó harcos Amazonként fegyvert forgatni a világban, a lelke mélyén egyik Nő sem erre vágyik. Igen! Egyre több Nővel találkozok, aki már túl van ezen a korszakán. Tudja, hogy képes bármire, ezért már nem kell bizonyítania sem magának, sem a világnak. De szeretne ezen túllépni.

Elfáradtunk.

Nők százai, ezrei fáradtak el a harcos Amazon szerepben, és vágyjuk azt a Társat magunk mellé, aki visszatalált – vagy legalábbis úton van – Önmaga Férfi Erejéhez. Aki meg tudja élni Önmaga teljességét, nem tagadva meg Önmagában sem a Férfi Erőt, sem a női gyengédséget. Igen, tudom. Hogy biztos sokat várnak a Nők, mert hogy akkor most „Erős” vagy „gyenge” legyen egy Férfi, és hogy ilyen mission impossible-nek tűnik, hogy mit akarunk. Valójában nem az, kicsit sem.

Ahhoz, hogy a Férfi számára ez ne lehetetlen küldetés legyen, nélkülözhetetlen, hogy kapcsolódjon saját magával, felfedezve a saját fényét és árnyoldalait egyaránt.

Ahhoz, hogy a Férfi a kardot átvehesse a Nőtől, először a saját belső szörnyeit, félelmeit kell leküzdje, és meg kell találnia azt a belső Erőt, hogy képes. Hogy ne legyen kétsége arról, hogy képes. Bármire. És tényleg bármire. Nem kell, hogy tényleg ez fizikai formát is öltsön, nem kell ezt felesleges pózokkal bizonygatnia a külvilágnak. Nem.

Ez egy Férfiből sugárzik. Belülről. És a Nő ezt érzi.

Ehhez tud kapcsolódni, és ez tudja számára megadni azt a bátorságot, hogy saját maga már ne érezze fontosnak azt, hogy neki is harcolnia kelljen. És az a Férfi, aki megtalálta magában ezt a belső Erőt, és használja, éli az Erejét, Ő képes lesz arra is, hogy ezzel egyidőben a gyengeségét, a gyengédségét is megélje. Őszintén vállalva a „nem tudom”-ot, de sugározva magából azt a belső Erőt, hogy: „Ne aggódj, most még nem tudom, de két perc, két óra, két nap múlva tudni fogom.” És ez a lényeg. A világon semmi más.

Érezni akarjuk, vágyjuk a határozottságot.

Minél inkább „Amazon” egy Nő, annál inkább. Tudom. Hívtak Jeanne D’Arc-nak. Meguntam. Elfáradtam. Nem izgalmas többé.

A Férfinak pedig a magabiztosság, a határozottság, az irányba állás próbája minden ilyen világbeli helyzet. Nincs nekünk Nőknek bajunk azzal, ha vezetnek minket. Hajlandóak vagyunk lemondani erről. De nem akárkiért és nem akárkinek. Nem azért, mert finnyásak lennénk, hanem egyszerűen azért, mert bennünk van ez a belső ösztön, amit egyszerűen nem tudunk lerakni.

Egy Férfinak tudnia KELL az irányt.

Sokszor valójában teljesen mindegy, merre megyünk, csak induljunk el végre. Hogy jobbra vagy balra, az olykor lényegtelen, csak az állóvízből lépjünk ki. Ha a Nő ezt nem kapja meg, alapvetően két dolgot tesz:

Elindul egyedül, vagy keres valakit, aki mellett tapasztalja (vagy bízik abban, hogy tapasztalni fogja) ezt a belső Erőt, határozottságot, önbizalmat, céltudatosságot, cselekvést, biztonságot.

Egyszerűen működünk valójában mi is.

Még ha hajlamosak vagyunk túl is bonyolítani a dolgokat. De az összes érzelmi sallang mögött bizony ez a mozgatórugó áll. Egyre többen vagyunk, akik Nőként tényleg szeretnénk nem Férfiként, hanem valódi Nőként élni. És egyre többen vagyunk, akik ezért hajlandóak letenni a kardjukat, hajlandóak a Férfiakat ennek a változásnak a nem mindig könnyű lépéseiben segíteni, és hajlandóak vagyunk, hogy hozzásegítsük azt a Férfit, akiben ezt az Erőt érezzük ahhoz, hogy Önmagával (újra) kapcsolódjon. Teljesen.

Mert a Női minőség „feladata” pedig valami ilyesmi. A belső vezetés.

A Férfi lelke ugyanúgy kétségekkel teli, és ő a legnagyobb harcait sokszor belül vívja. Hozzásegíteni a Férfit ezeknek a belső harcoknak az elcsendesedéséhez, talán a legtöbb, amit a Nő tehet. Mert ha a Férfinak nincsenek belső harcai, több energiája marad a külső „harcra”, a cselekvésre, a világi helytállásra.

Belül támasztani. Belül erősíteni. Hozzásegíteni a Férfit, hogy az a belső Erő a külvilágban is megmutatkozzon. Munka. Kemény. Nem két nap. Nem is két hét. Végtelen türelem, végtelen elfogadás és végtelen törődés, szeretet, szerelem kell hozzá.

Nőként akkor tudod, hogy „Ő az”, ha ezt így gondolkodás nélkül adod. Férfiként akkor tudod, hogy „Ő az”, akitől ezt gondolkodás nélkül kapod.

Fontos ezt látni. Hogy mi Nők egyszerre tesszük ezt Értetek és magunkért is. És azért, hogy az életünk alapját meghatározó párkapcsolatunk egy teljesen más minőségben tudjon újjászületni, mint amit eddig ismertünk. Hogy könnyebben tudjon működni mindaz, ami eddig csak döcögött.

Úgyhogy anélkül, hogy én mondanám meg, mit jelent Férfinak vagy Nőnek lenni, akár Férfiként, akár Nőként olvasod mindezt, csak tedd fel magadnak a kérdést, hogy:

NEKED mit jelent Férfinak/Nőnek lenni?

És miben, hogyan nyilvánul meg számodra az a Társ, aki mellett megélheted ezt a minőségedet? Azután pedig éld, válaszd, és légy boldog! Röviden ennyi. Persze jöhetnek bonyodalmak, de pont azok segítenek ebben a varázslatos transzformációban. Mert ha nem jön össze egyik napról a másikra, ne aggódj, nem veled van a gond. Adj időt magadnak és a Társadnak is.

És tudom, furcsa lehet mindez. Sok Férfinak és sok Nőnek. Nem szoktuk meg, hogy lehet ezt így is. Türelemmel, kedvességgel, szeretettel, de ugyanakkor határozottan, méltósággal, Erővel.

Annyi Férfi várja, hogy felszabaduljon a lelke, és az eddigi meg nem élt Ereje a világban aktív cselekvésben és teremtésben manifesztálódjon. És annyi Nő várja, hogy a túlzásba vitt férfi minőségének visszahúzódásával megélhesse a női oldalát is.

Ha mindkét nem elindul saját belső minősége felé, biztosan fog találkozni olyannal, aki a saját útján nagyjából ott tart, ahol Ő maga. Mert ne várjuk egymástól, hogy készen lennénk erre. Nem vagyunk. De elindultunk és törekszünk. Sokszor bénázunk, de azért a változás folyamatos. Érződik. Kitartást, elfogadást és sok szeretetet az úton mindenkinek!

Szerző: Dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok