Az „enyém” illúziója – Nem, nem a Tiéd!

Közzétéve: szeptember 07, 2017
az enyém illúziója

A Férfi szemtelenül fiatal volt, szemtelenül tehetséges, szemtelenül könnyed és szemtelenül szabad. A lényével nem tudott nem hatással lenni másokra, és azzal a természetességgel, ahogyan teljesen falak nélkül létezett, könnyedségre és az Élet élvezetére invitált másokat. Pont ezért volt túl nagy a kontraszt, ami közte és a vele érkezett nő között volt. Érezni lehetett, hogy a nő – bár talán inkább lánynak mondanám még – foggal-körömmel próbált ragaszkodni a párjához, akire óriási betűkkel kiírt cetlit ragasztott gondolatban: az ENYÉM.

az enyém illúziója

Az „enyém” illúziója, ami törékeny, és ráadásul hamis ábrándokba tud vezetni bárkit. Nem, nem a Tiéd. Soha nem is volt és soha nem is lesz. És ha azt hiszed, valaha is birtokolhatod, tévedsz.

A lány nem tudott mit kezdeni a párja könnyedségével, és azzal sem, ahogyan én reagáltam erre a könnyedségre. Mentem vele, élveztem, elismertem, dicsértem, sőt provokáltam. Kicsit mindkettőjüket, de a lányt jobban kiborította mindez. A Férfi csak huncut játékossággal jött velem, így a szavaink és az energiáink játéka feloldotta az amúgy kissé nehézkes és feszült levegőt.

Azt hiszem, mindez azért működött így, mert a lelkesedésem és az elismerésem tényleg őszinte volt. Lenyűgözött, hogy milyen gyorsan tanul, és ennek hangot is adtam. Ehhez képest a lány talán még az életben nem dicsérte meg a párját, így ezzel a helyzettel nem igazán tudott mit kezdeni. Azt hitte „nyomulok” és veszélyeztetve érezte magát. Gonosz voltam, mert meghagytam ebben a tévképzetében, sőt még rá is játszottam kicsit.

Frusztráltsága egyenes arányban nőtt az én szavaimmal és elismerésemmel. Hamar meg is fájdult a feje. A falait óriásira húzta és próbálta volna a Férfit is magával rángatni e falak mögé. De ő a maga könnyedségével kezelte mindezt. Fogalmam nincs, meddig fog ez így működni nekik. De ha szemmel ölni lehetne, akkor én már nem írnám ezen sorokat.

Hasznos volt látnom, hogy milyen messzire tudunk menni a ragaszkodásban, a birtoklásvágyban és a félelmeink milyen megélésekre, tettekre késztethetnek. És hogy ezzel a másikat mennyire képesek vagyunk lekötni. Ha hagyja persze. Van, aki igen, és van, aki nem.

Amikor bármilyen viselkedésben ilyen szélsőséges megnyilvánulással találkozom, mindig magamba nézek, hogy bennem vajon hol van meg ez a minőség. Tisztítottam mindent, ami feljött, majd néhány pillanat múlva megszületett bennem egy kép, hogy tényleg: Vajon mennyivel egyszerűbb, könnyebb és játékosabb lenne, ha egyszerűen csak úgy élnénk meg a párkapcsolatunkban mindezt, hogy: „Tessék, itt van, ha tudod, vidd!” Mérhetetlen könnyedséget hozott mindez, és gondolatban jól átmustráltam, vajon én tettem-e nagybetűs „Enyém” cetlit másra.

Nem. Nem az enyém.

Nem. Nem a tiéd.

Senkié. Mert szabad.

Ő is. És ha ezt IGAZÁN képes vagy megélni, akkor Te is.

Ameddig ez nem jár át zsigerileg, nem vagy Te sem szabad, és nem tudod számára sem megadni a valódi választás szabadságát.

Vannak, akik képtelenek ezt megélni. Vannak, akik csak tettetik, de a tettetés mögött mélyen frusztráltsággal vegyes féltékenység és elfojtás rejlik. Amikor viszont ezt TÉNYLEG megéled, az végtelen szabadságot ad a lelkednek. Te is felszabadulsz és szabadságot adsz a másiknak is. Nem érzi magát már lekötve, és azt sem, hogy nincs más választása. Hogy csak azért, mert valamikor egyszer téged választott, ezután is mindig téged kell. Nem, nem kell. Csak azt szeretnénk hinni.

De ehhez fel kell nőni, erre meg kell érni. Merni beleállni abba, hogy megengedem a másiknak, hogy igen, választhatsz mást is. Nem csak engem. Amikor az emberek többsége a legkisebb változástól is riadtan menekül, egy ilyen hozzáállásban rejlő látszólagos bizonytalanság bizony sokakat megriaszt. Erre csak az Önmagukat igazán választó, a szabadságot tényleg megélő emberek képesek. Ide pedig el kell jutni.

A párkapcsolatunkban ugyanis csak egyetlen birtokos szerkezet létezik. Ez pedig az, hogy: Én a Tied vagyok…Click To Tweet

És ennek kapcsán eszembe jutottak Biegelbauer Pál szavai: A párkapcsolatunkban ugyanis csak egyetlen birtokos szerkezet létezik. Ez pedig az, hogy: Én a Tied vagyok… Fordítva ezt nincs jogom kimondani. Amit tehetünk, az mindösszesen csak annyi, hogy odaadjuk magunkat. Anélkül, hogy azt várnánk, hogy mindezt a másik is megtegye. Bátorság kell hozzá? A sebezhetőségünk vállalása? Kockázatvállalás? Igen… Mindenki képes rá? Nem. De talán mindenki útja erre tart… És hogy mikor érsz el idáig, az csak és kizárólag tőled függ.

 

Hasonló bejegyzések

Te is Igazságharcos vagy?

Te is Igazságharcos vagy?

Az az igazságharcos, aki küzd, harcol az igazságért? És aki ellenáll a hazugságnak? Még ha emögött a működés mögött egy tiszta értékrend is van, az “igazságharcosok” ott követik el a hibát, hogy megítélik a hazugságot, és ez az ítélet lesz az, ami ellenállásban és polaritásban tartja őket, táplálva bennük az igazságért és a hazugság elleni harcot.

bővebben
A Te hangodon is múlik, a Te választásodon is múlik!

A Te hangodon is múlik, a Te választásodon is múlik!

Szakad szét a világ. És a szélsőséges hangok egyre hangosabbá válnak. Sokan természetesnek érzik, hogy a bennük tobzódó ítéleteket, haragot, agressziót a világra öntsék. Az öntelt egójuk elhiteti velük, hogy jogukban áll ítélni, bántani, a tisztelet legkisebb jele nélkül pocskondiázni. Azt hiszik ők jobban tudják… azt hiszik, az ő igazságuk az egyetlen, és ezért vérremenő csatákat vívnak…

bővebben

2 hozzászólás

  1. Péter

    1.”Én a Tied vagyok…” -> később… “Én Te vagyok, a Te másik feled” 2.”Fordítva ezt nincs jogom kimondani…” -> nincs, de mégis sokan a dolgokat szeretik, az embert meg használják, nem pedig fordítva, hogy az embert szeretnék, s a dolgokat használnák…

    Válasz
  2. Anita

    Mintha magam irtam volna ezt a cikket 🙂 Nekem is volt egy ilyen “kalandom” nem is olyan rég, annyi különbséggel, hogy az illető férfivel már volt korábban kapcsolatom, amely megszakadt egy másik nő miatt. Ez a nő annyira féltékeny (volt) rám az első perctől, amióta összejöttek, hogy a férfi rám sem szabad (volt) nézzen. Azzal fenyegetőzött, hogy ha megcsalja valami nagy kárt tesz benne… Szemtől szembe viszont nagyon próbált velem jópofizni, meg kedvesnek mutatkozni. Sőt, még a sajnálatát is kifejezte nekem, amiért a mi kapcsolatunk miatta megszakadt…ő semmiről nem tehetett…ő nem is akarta… De annyira érződött, hogy az csak megjátszás… Hát úgy alakultak a dolgok, hogy ennek ellenére – 2 év után – nem csak rám nézett, hanem ennél sokkal több is történt…És még élveztem is, ahogy ez a férfi fogadta a dicséreteimet, kedvességemet, a tekintetünk találkozását, amiből sokminden kiolvasható volt! 🙂 Többek között irogattunk egymásnak chat-en, amire a nő rájött, mert belemászott a férfi telefonjába és letiltott. Pedig én csak a férfi panaszkodásaiból kiindulva próbáltam rávilágitani a jelenlegi helyzetére, és leirtam neki mennyire érzem benne a feszültséget és nyugtalanságot, amióta elváltak útjaink…és azóta is érzem az erős köteléket kettőnk között. Ezek után azt üzente nekem, hogy ha bármi problémám van vele, üljünk le beszélgetni… Sőt, már azzal az “ajánlattal” is előállt, – bizonygatva, hogy ő már nem féltékeny – hogy akár “hármasban”, hárman-párban találkozzunk, csak ne a háta mögött történjenek a dolgok. Szerinted mi ez? Van ebben valódi felszabadulás? Szerinted el tud múlni, vagy át tud alakulni a féltékenység pár hét alatt? Lehet-e egy férfit mézes-mázas szavakkal manipulálni, vagy fenyegetéssel félelemben tartani?

    Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

311 Shares
Share308
Tweet
Pin3