Nem festek rózsaszín képet a valóságról, el is fognak. Megpróbálnak majd elbizonytalanítani azok, akik látják az Erődet – még ha Te most nem is látod azt – és vagy irigyelik, vagy félnek tőle. Nem mindenkinek érdeke, hogy teljes fényedben ragyogj, de pont az ilyen próbák, és az ezeken való túljutás tesznek végül a legmagabiztosabbá.

Mert ott az Erő benned

És ott a képesség is, hogy valami teljesen egyedivel legyél hozzájárulás a világhoz. Önmagad csodájának elismerésével és vállalásával erre nyitsz teret. A fényed pedig most is ragyog. Lehet, hogy még búrát raksz magadra, vagy lehet, hogy hagytad, hogy mások búrát rakjanak rád. De nem tudsz nem ragyogni.

Mutasd magad. És mutasd a fényedet is. Mutasd azt, amit csak Te tudsz a Világról. Mutasd azt, ahogy csak Te látod a Világot. Mutasd a különbözőségedet, a különlegességedet, az egyediségedet.

Ez a legnagyobb értéked. Még ha mások meg is próbálnak győzni arról, hogy nem így van.

Nem beolvadni kell. Nem igazodni kell. Nem megfelelni kell.

Lehet persze, de zsákutcának bizonyul idővel minden ilyen lépés. És olykor persze eljutunk ilyen zsákutcákba, hogy a legvégén megtaláljunk valamit, amit csak ott találhattunk meg. Majd visszafordulunk és irányba állunk újra. Vagy új utat keresünk. És olykor találunk is.

Követsz vagy Téged követnek?

Mindkettő egyszerre. Van, aki kicsiben, más nagyban, de végül mind követők vagyunk… Isten, az Univerzum, a Bölcsesség – nevezd, ahogy szeretnéd – hangját követjük. Ami a szívünk hangja, ami a belső hangunk. Ami végeredményben mi magunk vagyunk. És követhetnek is. Ez pedig egyszerre áldás és átok. Felelősség és kötöttség. Vállalás, amit önként hozunk, lehetőség az ismeretlen meghódítására.

Ha még bizonytalan vagy, az azt jelenti, hogy nem látod mindezt.

Nem látod Önmagad ragyogását, fényét, a benned rejlő lehetőséget, képességet és csodát. Nem csodálkoztál még rá eléggé a saját belsődre, hagyod, hogy elbizonytalanítson a külvilág ítéletekkel, elvárásokkal, pózokkal, szerepekkel, játszmákkal teli zaja.

Ha még bizonytalan vagy, akkor másokat nagyobbnak látsz és kiadod nekik az Erődet. Pedig csak azt tudod bennük meglátni, ami benned is ott rejlik. Ne hasonlíts, de légy éber, amikor hozzád hasonlítják magukat. Ne versenyezz, de vedd észre, amikor veled versengenek. Ne ítélj, de fogadd be, amikor Téged ítélnek.

Ezért fontos, hogy olykor levedd a fókuszt a világról és befelé figyelj. Hogy meghalld, mit üzen a szíved, mit ordít már egy ideje a lelked, és elindulj. Mert ha elindulsz afelé, amit súg, akkor a Világ visszaigazol. Bizonyosságot nyersz és így foszlik szerte a bizonytalanságod.

Önbizalom. Amikor bízok ÖnMAGamban. Ami bennem van, ami a szívemben van, amit csak én tudok. Ez adja a magabiztosságot, növeli az Erőt, a stabilitást és űzi el a kétségeket, a félelmet, a bizonytalanságot.

Kell a tapasztalás, kell a beleállás, kell a gyakorlat. Elméletben nem lehet mindezt megélni, sem fejben kiagyalni. Olykor vérnek kell folynia, máskor könnynek. Olykor mások előtt, máskor magányosan egyedül. De meg kell tapasztald az Erődet. És a legnagyobb Erődet végül a szívedben találod.

Amikor pedig erre feleszmélsz, képessé válsz eldobni minden kapaszkodót, ami az út során még mankóként segített, ami a biztonságot adta. Nem ragaszkodsz már semmihez és senkihez. A szíved szabadsága és Erejének megtapasztalása adja a bizonyosságot, amire nem lesz már többé hatással a külvilág elbizonytalanítása. Egyszerűen csak ragyogsz… És ezzel a ragyogással másokat is erre invitálsz.

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Író