Szakad szét a világ. És a szélsőséges hangok egyre hangosabbá válnak. Sokan természetesnek érzik, hogy a bennük tobzódó ítéleteket, haragot, agressziót a világra öntsék. Az öntelt egójuk elhiteti velük, hogy jogukban áll ítélni, bántani, a tisztelet legkisebb jele nélkül pocskondiázni. Azt hiszik ők jobban tudják… azt hiszik, az ő igazságuk az egyetlen, és ezért vérremenő csatákat vívnak…
Mások harcra uszítanak, elhitetve tömegekkel, hogy ez az (egyetlen?)út, ami előre visz… Így igazolják a harc szükségességét, fenntartva azt, és ezek az erők mindeközben láthatatlanul egymást erősítik.
Értékessé vált a hangos ítélkezés és harc, míg a tiszta és józan gondolatok elvesznek ebben az oltári nagy hangzavarban. Az elfogadás, csend és béke elértéktelenedett, amit az agresszióhoz ragaszkodók a gyengeség jeleként próbálnak beállítani.
Ők azonban összekeverik az erőt az erőszakkal. Az erőszak valójában pont az erőtlenség jele. Aki az erejét tisztán éli, annak nincs szüksége rá.
Mindeközben tömegeket látok hallgatni, akik nem tudják, hogy reagáljanak minderre a jelenségre. Én sem tudtam sokáig, és a hallgatás egy jó eszköznek tűnt.
A némaság sokszor következmény. A bántalmazások eredménye.
Rengeteg bántalmazott hallgat, a bántalmazás sebek gyógyulásával, az erő visszavételével azonban a hang is elkezd egyre hallhatóbbá, magabiztosabbá és erősebbé válni. Egyszer csak azt veszed észre, hogy már nem ural a félelem, meg mersz szólalni, ki mersz állni magadért és a véleményedért, olyan helyzetben is, ami elől korábban menekültél. És vannak olyan helyzetek, amikor nem csak érdemes, de szükséges is nemet mondani a szélsőségekre.
A mi felelősségünk ugyanis, hogy milyen jövőt teremtünk Önmagunk és a gyermekeink számára. Egy olyan világot, ahol természetes az, hogy a hangosabbak és a harcosabbak valósága ural és elnyom másokat, vagy egy olyat, amiben képesek az emberek egymással és Önmagukkal is békében élni.
Nem kell harcolj más nézőpontjával, nem kell meggyőzd, nem kell belevonódj. De tudatosan választhatod, hogy nem azonosulsz vele, nem kapcsolódsz hozzá, és nem adsz neki energiát. Mert ezzel eléri a célját, és ezzel segítesz neki abban, hogy ezt az agresszív, ítélkező, harcot teremtő és azt igazoló, jóvá tevő valóságot fenntartsa.
Felülemelkedés. Az képes rá, aki már szembenézett Önmagával, vagy legalábbis most hajlandó rá.
Tele van a világ értelmetlen harcokkal, gyűlöletkeltéssel, ítélkezéssel. Választhatod, hogy egyszerre állsz ki magadért, másokért, a számodra fontos értékekért, nem hagyva, hogy ez az elnyomó energia uraljon, ugyanakkor nem adsz energiát annak, aki ebbe próbál belerántani.
Ítélkezel vagy elfogadsz és szeretsz?
Harcolsz vagy választasz és teremtesz, békében élsz?
Szélsőségessé válsz, vagy megtalálod a belső egyensúlyt?
Kifelé nézel és másokkal foglalkozol, vagy befelé tekintesz?
Dühöngsz és haragszol másokra, vagy szembenézel azzal, miért van és mi ez mindez benned?
Mi az, ami számodra érték? És hangot tudsz-e ennek adni? Mert a Te hangodon is múlik, a Te választásodon is múlik!
0 hozzászólás