Amíg keresed a szerelmet, addig akarod, addig a hiányát éled, addig elégedetlen vagy. A szerelem pedig megjelenik. Megszületik benned, ráébredsz, felismered, rácsodálkozol, hogy te jó ég, ezt az egészet nem is akartad, csak így megérkezett az életedbe, és most akkor hogyan is mássz ki belőle, mit kezdj vele, és mégis merre tovább? Hogy felvállalod-e vagy sem, az a te választásod. És nem, elsőre lehet, hogy nem fogod. (tovább…)
Amikor a szerelem kopogtat, ajtót nyitsz-e neki? Beengeded-e, hogy megajándékozzon a csodáival, elfeledtessen mindent, ami volt, új kapukat nyitva a lehetőségekre?
Amikor a szerelem kopogtat, hagyod-e várakozni, netán hangosan-haragosan elküldöd, hogy ne is próbálkozzon tovább?
Ha szükségből működnék, bárki jó lenne. Akkor szinte mindegy lenne. Mindegy lenne, csak legyen valaki, aki fenntart valamiféle látszat biztonságot számomra, aki jó, akire lehet számítani, aki kiszámítható. Nem szükségem van rád, mert egyedül is boldogulok, élem az életem, teremtek, választok. Lehetőségeket, csodákat és többek közt Téged is. (tovább…)
A Nő nem egy pillanat alatt születik. És a Nő születése nem is a biológiai születéssel veszi kezdetét. Kislányként indulunk az úton és nem mindenkiből lesz Nő. Vannak, akik fiússá válnak, mások harcos Amazonná, megint mások elnyomottá valaki oldalán. Nem a biológiai nemünk tesz minket Nővé. Hanem sokkal inkább az a belső transzformáció, ami az út során történik bennünk. Ehhez pedig legtöbbször kell A Férfi, aki felébreszti bennünk a Nőt. (tovább…)
Legyen az párkapcsolat, baráti vagy munkakapcsolat, egy kapcsolat két emberen múlik. Te megtehetsz mindent, ha a másik nem akarja, nem választja, nem fog működni. Amire neked ráhatásod van az az, hogy a saját részedért felelősséget vállalsz és Önmagad nem feladásával megteszel mindent, amit tudsz, amit érzel, amit a saját lelked diktál. Amit te teszel vagy nem teszel, az rólad szól. Amit a másik, az pedig róla. (tovább…)
A kapcsolat kezdetének is és a végének is. Fontos, hogy végre ez kimondva legyen. Küzdünk még ez ellen, nehezen állunk bele, mert nem ezt tanították nekünk. Tele vagyunk nem működő társadalmi sztereotípiákkal a kapcsolatokról, amelyek között fulladunk és nem tudunk továbblépni. Azt szoktam mondani, ha működik, csináld. Viszont ha nem, akkor csináld másképp. Ha a párkapcsolatodban szeretnél változást, akkor pedig ehhez lehet, hogy be kell vállald, hogy Te leszel, sőt már most is Te vagy a kapcsolatotok katalizátora. (tovább…)
Félelmetes, hogy mennyire nem értjük, mit jelent száz százalékban választani. Választani a változást, egy Férfit, egy Nőt, egy helyzetet. Beszélgetek nőkkel, akik arról panaszkodnak, hogy a Férfi miért nem választja őket, mire én visszakérdezek: és te választottad őt 100%-ban? Pár percen belül a legtöbben felismerik, hogy nem, valójában nem. A száz százalékos választás ugyanis azt jelenti, hogy felrakok mindent egy lapra, nem hagyok kibúvót, nem bújok B terv mögé, hanem egy életem, egy halálom, beleállok és választom. (tovább…)
A csoda az irracionális világokban születik és olykor teljesen megmagyarázhatatlan módokon nyilvánul meg a földi valóságban. A Nő hite, szerelme, szeretete, kitartása, víziója, érzékelése és minden képessége által olyat tud adni a Férfi útjához, életéhez, amit senki más nem. Mert másképp működünk, más a funkciónk, más a képességünk, és így a kettőnk egysége adja a teljességet. (tovább…)
Látok párkapcsolatokat, amelyek így működnek. Amikor az egyik fél, akár a nő, akár a férfi elkezd Önmagára találni, az a másik számára vonzó. Mert egyszerre csak belé költözik ismét az öröm, átjárja az életenergia és ragyogni kezd. És ez tetszik nekünk, hiszen ki ne szeretné, ha ragyogna mellette a párja. De azután eljöhet egy pont, ahol ez már zavaróvá válik és beindulnak a félelem irányította programok. (tovább…)
Valami furcsa, különös hittel, tudással és elköteleződéssel volt Önmaga és a választása felé. Talán eldőlt minden akkor, aznap amikor felfedte maga előtt az érzéseit. Mert abban a pillanatban, az őszinteség sebezhetőségében az újjászületés kapui nyíltak meg számára egy mindent felülíró és egyáltalán nem hétköznapi módon: az elrendeltetettség sorsszerű megnyilvánulásának és a milliónyi szabad választás szentségének egységében és paradoxonában. (tovább…)
