A valódi társkapcsolatok dinamikáját az inspiráció adja. Az inspiráció arra, hogy egymás által többet hozzunk ki Önmagunkból. Majd az inspiráció a közös teremtésre, az együtt létezésre, hogy Együtt valami többet tudunk, mint külön-külön. Az inspirációnak nincs oka, teljesen megmagyarázhatatlan, és legtöbbször nem a testi adottságoktól függ, hanem a lényünk határtalan csodájának elismerésétől. Tehát ki az a Férfi/Nő, aki téged inspirál, és ki az a Férfi/Nő, akit Te inspirálsz?
Inspiráció. In spiro, vagyis életet lehelek belé. Nem erősségem az etimológia, de a gimnáziumi latin órák azért nem múltak el nyomtalanul. Ebben a szóban pedig oly csodásan megmutatkozik, hogy hogyan is működik az inspiráció.
Aki inspirál, az életet ad számomra, életet lehel belém. Úgy, ahogyan más senki.
Lelkesít, vagyis a lelkemet teljesíti ki, örömöt és könnyedséget hoz. Hozzásegít ahhoz, hogy többet kapjak Önmagamból, többé váljak, többet válasszak. Sokszor úgy, hogy nem tesz semmit. Csak attól, hogy van. Az inspiráció titka valahol itt rejlik: „csak” vagyunk és már a puszta lényünkkel hozzájárulások vagyunk a másik életéhez. Na jó, olykor azért hasznos, ha emellett teszünk is ezt-azt… ?
Inspiráció a Társkapcsolatokban
Jó esetben az, akit a Társunknak hívunk, inspirál minket. Férfi-női viszonylatban hívhatjuk ezt akár szerelemnek is. Ha a szerelemről lehántjuk az Önmagunk feladásával járó rózsaszín ködfelhőt, amivel sokan – tévesen – azonosítják, megmarad egy nagyon tiszta energia, aminek tulajdonképpen pont az Önmagunkra találás a lényege.
Az inspirációban ugyanis nincs akarás, nincs irány, nincs elvárás, nincs feltétel, nincs ítélet.
A tiszta inspiráció – tehát így a tiszta szerelem is – mentes az elvárásoktól, ítéletektől, feltételektől. Nem vár el semmit, csak van: ad és befogad, nyit és korlátokat dönt, épít és pusztít. Sokszor mindezt azért, hogy valami új épülhessen, új alapokon.
ő inspirál engem, de honnan tudom, hogy én inspirálom-e őt? – Kaptam a kérdést A Női lét Csodája csoportomban.
Azt válaszoltam: derítsd ki. A másik vajon tudja-e, hogy ő inspirál Téged? Te elmondtad-e neki? Már sokszor itt megáll az egész történet. A helyzet az, hogy eléggé félünk. Félünk vállalni azt, ami bennünk van, legyen ez bármilyen irracionális. Sokan félnek kilépni a korlátok, megszokott keretek közül, és meg sem kérdőjelezik azt, ami van, arról nem is beszélve, hogy mi lehetne lehetséges?
Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:
Tabuk és titkok fogságában
Jelen társadalmunk kapcsolataiban teljesen szokványos jelenség, hogy él bárki valakivel, és ezt az inspirációt mástól kapja. Így lesz a szerelemben – és ezzel az inspirációban – rejlő végtelen Erő egy titkos, szégyellni való, dugdosni próbált elfojtás, amivel időközben elkezdjük magunkat pusztítani.
Pedig az az Erő, az az energia, amit a szerelem érzése és ez az inspiráció megmozgat bennünk, világokat képes teremteni.
Konkrétan új világokat. Talán szükség is van rá, ha körbenézünk a Földön, talán lehetne pár dolgot másképp csinálni, mint ahogy most van, vagy ahogy megszoktuk.
És ez ott kezdődik, hogy mindenki a saját életében elkezdi megkérdőjelezni a szokásait, a korlátait, a nézőpontjait, a falait, a félelmeit.
„ – Ez most valamiféle teszt?
– Így vagy úgy, ez az egész egy teszt. Mindenkinek. Még a Sorsügynökség tagjainak is. David, maga mindent kockára tett Alice-ért. Alice, amikor belépett az ajtón a Szabadság szobornál, szintén kockára tett mindent. De inspirálólag hatottak rám. És úgy tűnik, hogy az Elnökre is.”
„A legtöbben azt az utat járják, amelyet kijelölünk nekik. Félnek új utakat felfedezni. De nagy ritkán felbukkannak olyan emberek, mint maguk, akik ledöntenek minden akadályt, amit az útjukba teszünk. Akik rájönnek, hogy a szabad akarat olyan adomány, amelyet csak akkor tanul meg használni az ember, ha megküzd érte. Azt hiszem, ez az Elnök igazi terve. Hogy talán egy napon majd nem mi írjuk a tervet, hanem maguk…”
A Férfi-Nő dinamika
A Férfi a Nőben szerelmet gyújt, ezzel inspirálja a Nőt tettekre. A Nő a lényével és a tetteivel inspirálja a Férfit – szintén tettekre, amelyek nagy része a világban jelenik meg. A Nő így a Férfiért tesz, a Férfi viszont közvetetten tesz a Nőért, elsősorban a világban aktívan teremt, azt az Erőt, energiát felhasználva, ami a Nőn keresztül érkezik. Ezen aktív cselekvés által gondoskodik a Nőről, akit szeret.
Körforgás, egyfajta különleges rend mutatkozik meg mindebben. Tehát a Férfinak nem elsődleges feladata az, hogy szerelmes legyen, a Férfi inspirációja a világnak szól.
A Nők esetében a kérdés ezért az, hogy inspirálni tudod-e a Férfit abban, hogy Ő Önmagát teljesebben megélve a Világban többet teremtsen? Hogy mindez kiderüljön, ehhez pedig közelebb kell menni.
Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.
A távolról rajongás tévút és időpocsékolás.
Segíthetnek olyan élethelyzetek, amikben ott vagy vele és figyelni tudod a következőket:
- Befogad-e tőled? Bármit, amit adsz: támogatást, segítséget, időt, pénzt, vacsorát, szexet, akármit?
- Kérdezi-e a véleményed abban, ami számára fontos? Hol van a Férfi elakadva? Mi az életében az akadály? Megosztja-e veled? Mered-e kérdezni? Mersz-e segíteni neki abban, hogy ezeket az akadályokat túllépje? Az Ő akadálya, így Neki kell megküzdenie vele, de lehet, hogy veled könnyebben megy majd neki.
- Kér-e segítséget, visszajelzést tőled? Ehhez az kell, hogy Nőként túlláss a saját gondjaidon és tudj mellette csendben maradni, hogy meg tudja osztani azt, ami őt foglalkoztatja, és elhiggye azt, hogy érdekel téged az, ami számára fontos.
Az inspiráció a Férfinál elsődlegesen az aktív cselekvésében, a munkájában jelenik meg. Hozzájárulás vagy-e az életéhez, könnyebb lesz-e az élete általad, veled, mint nélküled lenne? Ez nem derül ki, ha otthon ábrándozol a szobád falai mögött, titkon várva arra, hogy majd a Férfi egy nap beállít.
Nem, nem fog. Mert éli az életét – nehézségekkel, akadályokkal, külső-belső harcokkal együtt. Társa tudsz-e lenni ebben?
Feltételek nélkül? Elvárások nélkül? Követelések nélkül? Anélkül, hogy a Férfi választana?
A Nők elenyésző százaléka képes erre. És megértem. Mert pokoli nehéz. Sok lemondással jár. Cibálja a női egót is rendesen a helyzet. Évezredes társadalmi sztereotípiákat kell sutba dobni érte. De van, akiért választod. Ha mered.
Ne higgy nekem. Próbáld ki. És az első próba talán pont ez:
Ki az, aki inspirál annyira, hogy túllépj érte a saját korlátaidon? A saját félelmeiden? A saját démonaidon?
Mert ahhoz, hogy a másikhoz eljuss, előbb magaddal kell megküzdened.
Kedves Andrea!
Imádom a cikkeidet!
Valahogy mindig az jön szembe velem, amelyikre szükségem van.
Ezt elmentettem, hogy bármikor újra elő tudjam venni.
Köszönöm, hogy megírtad!
Kedves Andrea!
Sok-sok éven keresztül éltem a kis életem hol jó, hol rossz időszakokkal, házasságban.
Szerettük egymást, össze is illettünk, de egyszer csak egy barát feltett egy olyan egyszerű kérdést, hogy onnantól kezdve, nem volt megállás. Az én férjem nem beszélgetett velem, csak Ő beszélt. Soha nem hallgatott meg, ha volt valami problémám. Ő sem az érzéseiről beszélt, azt mindig felesleges hülyeségnek tartotta. Türelmes empatikus ember vagyok, soha nem erőszakoskodtam. Számtalan gyengéd próbálkozásomat, gúnyosan hárította. Derült égből, villámcsapásként eljött az a pillanat, hogy eldöntöttem, nekem ennél több jár, és meg is fogom kapni, de már mástól. Lehullott a rettenetes nagy szemellenző rólam, és kinyíltam, úgy ahogy még soha. Megkaptam az inspirációt ettől a baráttól, olyan magasságokat jártam be, amiről nem is tudtam, hogy léteznek. Ő sem gondolta, hogy ennyire intenzíven tudom őt inspirálni. Leomlottak azok kínos falak, amik egy új kapcsolatnál sokszor a félelemtől, a megfelelési kényszertől szilárdan állnak, vagy még magasabban vesz körbe minket. Akkor ott, már az első pillanattól kezdve, világos volt, hogy nem is voltak falak, csak a szabadság, hogy bátran adhatok, és kaphatok. Még soha nem éltem át ilyen intenzív érzelmeket. A föld felett repkedtem olyan szerelmes voltam. Még mielőtt azt gondolnátok, hogy oké, egyszer megkaptam a bizalmat, és azt osszam be típusú férfiról van szó, hát nem így történt. Minden pillanatban éreztette velem, hogy nem apad ki ez a forrás, olyan erőt, annyi energiát kaptam, máskor adtam, ha neki volt rá szüksége, hogy ez az energia körforgás mozgatta, vitte előre minden tabutól, félelemtől mentes őrületes szerelmet. Gyönyörű órák voltak, igaz csak lopott órák, mert nem voltunk teljesen függetlenek, de nem volt más lehetőség. És itt jöttem rá, belém hasított, hogy egy ilyen intenzív érzelmi hurrikán, soha nem működne, ha nem titokban, hanem legálisan nap mint nap állandóan ott lennénk egymásnak, eltűnne az inspiráció. Egy ilyen erőteljes érzelmi kötődést, a szürke hétköznapok megölnek. Ettől a felismeréstől napokig csak sírtam, és kerestem a fogódzót, de nem találtam, mert legbelül tudtam, hogy nincs mibe kapaszkodni. Elmeséltem a félelmeimet a kedvesemnek, Ő csak annyit mondott, hogy nézzem meg a Szív hídjai c.filmet. Megnéztem….. rólunk szólt a film. Fájdalmas volt a hasonlóság, és az, hogy mi lesz a vége. Tudtuk mind a ketten, hogy most kell megállni, hogy megmaradhasson az őszinteség, és ne úgy legyen vége, hogy valamelyikünk kínosan érezze magát, mert a másik minden lehetséges módot kitalál, hogy fenntartsa ezt a kapcsolatot., annak nincs értelme. Így megmaradt az izzás, és a közös végtelen mély szeretet, ami örökre a miénk lett.
A nézőpontod teremti a valóságodat. Ha elfogadod hogy ennyi volt, igazad lesz. Ha felteszed a kérdést hogy mi kellene ahhoz hogy tovább folytatódjon a kapcsolat, hogyan tud úgy működni számodra, számotokra, ahogy lehet senki számára nem működne, akkor éber lehetsz lehetőségekre. Számtalan kikövetkeztetésed van abban amit írtál és lemondás. Ami nem baj, csak mi más lehetséges még ezen túl?