Nem csak ma, de ma különösen. Nem csak az életünkben, de a szívünkben. Nem csak bennünk, de a világban is.
Aki sokáig járt a pokol sötétségében, annak furcsa, szokatlan ez a világosság. Hozzászokik a szemünk a sötétséghez, már-már kiigazodunk minden útvesztőben, ha nehezen is, de lépünk előre, megszoktuk, hogy kettőt előre, egyet vissza.
De mindennek vége már.
Mert eljutottunk a pokol kapujába, és magunk mögött tudhatjuk immár végérvényesen. Bezárhatjuk a démonokkal, félelmekkel, nehézségekkel, buktatókkal teli világ kapuját. Fénnyel, szeretettel, odaadással, örömmel, lelkesedéssel, bizalommal a szívünkben.
Nem kell, hogy úgy legyen már, ahogy eddig volt. Elmúlnak a küzdelmek, a fájdalmak, a visszahúzó energiáknak nincs már hatása ránk. Túlnőttünk az árnyékunkon, túlnőttünk azon a kicsi valóságon, amiben eddig jártunk.
Mert ragyogni születtünk. És itt az idő rá, hogy ezt éljük.
Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:
Fogtam a kezed, úgy ahogy hagytad. Hol szorosabban, hogy lazábban. Hol együtt lépdeltünk, hol külön. Hol én estem el és éreztem, nem bírom már tovább, hol Te érezted úgy, hogy ez az utolsó perc és nem tudod, mi lesz tovább…
És talán nem is lett volna tovább, ha nem vagyunk ott egymásnak. És nem fogjuk meg egymás kezét akkor, amikor a másik a feladás küszöbéhez ért, és nem fordítjuk vissza egymást…
Nehéz évek vannak mögöttünk. Nehéz volt, mert nem így vártuk, nem így akartuk, nem így terveztük. De az évek megtanítottak arra, hogy ne várjunk, ne akarjunk, ne tervezzünk. Ha kellett, improvizáltunk, ha kellett, küzdöttünk, ha kellett, odaálltunk.
És mindeközben szerettünk.
Te a magad csendesebb, láthatatlanabb módján. Én hangosabban, láthatóbban. Makacsul, kitartva a legsötétebb órán is. És ami Erőt adott ilyenkor, az a tudás, hogy a Fény végül győz a sötétség felett. A tudás, hogy itt és most a szeretetünk és a szerelmünk ereje felülírhat minden múltbeli félresikerült Sors-pillanatot.
Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.
Nem tudok nem hinni ebben. Ez vezetett a legnagyobb sötétségben, ez motivált a legkockázatosabb választásaimban, ez adta az Erőt, hogy szembemenjek bármivel, ami az utamba áll, és bárkivel, aki megpróbál elbizonytalanítani, eltéríteni. Az útról, ami közös, az útról, ami a végtelenbe visz, az útról, ami oly fényesen ragyog.
A szíved vezetett a szívemhez. A szívem vezetett a szívedhez. A szívünk vezetett a Fényre. Az én szívem pedig végig szerelemmel volt teli.
A Fény pedig ma megszületett és ragyogni kezdett. A szívünkben, az életünkben és a jövőnkben…
Drága Andi!
A szívemből beszéltél, pont ezt éltem át a múltban, tegnap és ma!
Köszönöm