Sok mindent teszünk, vagy pont nem teszünk a szerelem nevében. A szerelmet sokan élik meg függőségnek, a „mi lesz velem nélküle” érzés azonban sosem a szerelem tiszta minőségéről szól. A szerelemben sebezhetőség van, bizalom és befogadás. A szerelmet adni és befogadni valójában a létezés egy örökké változó, örökké teremtő és örökké túlcsorduló állapota.

Sebezehetőség

Szerelem nincs sebezhetőség nélkül, mert vállalnom kell először Önmagam, majd a másik felé a vágyaimat, az érzéseimet, a lényemet. A szerelemben nincsenek falak, hanem vagyunk, áradunk, nem csak egymásnak és egymásért, hanem egy olyan minőséget megélve, aminek köszönhetően többet hozunk ki magunkból, egymásból és Együtt nagyobb hozzájárulások vagyunk a Világhoz, mint külön-külön.

A szerelem áramlás, ami lehetőségeket nyit valami többre, azáltal, hogy Önmagamból többet fedezek fel általa.

A szerelem invitálás arra, hogy másképp is lehetséges, de ehhez nyitnom kell minderre. A szerelemben nincs védekezés, már nem félek sem megmutatni, sem adni magam. A szerelem lehet egy próba, aminek köszönhetően Önmagammal küzdök meg először. A saját félelmeimmel, nézőpontjaimmal, elképzeléseimmel, vágyaimmal, múltammal, jelenemmel és jövőmmel.

Bizalom

A szerelemben bizalom van, hogy merem-e vállalni azt, hogy bízok? Igen, ismét. Akárhányszor törtek össze, akárhányszor vágtak át, akárhányszor haltam meg más miatt, újra feltámadtam, újra érzek és újra merek kapcsolódni. Kilépek a páncélomból és újra merek sebezhető lenni és átadni magamat, a szívemet, a lényemet. A szerelem tehát egy invitálás arra, hogy kilépjünk a falaink mögül és megmutassuk magunkat. Először talán csak saját magunk, majd a másik számára, végül pedig az egész Világnak.

A szerelem által világok omolhatnak össze, olyan világok, amelyben már nem tudunk működni és világok is nyílhatnak, hogy teljesebbé, élőbbé és nagyszerűbbé tegyenek minket.

A szerelem ezért a legnagyobb transzformáló Erő, kiemel a mélyből, hogy a magasságokba repítsen.

A szerelem választása ezért egyben a változás és a megújulás választása is egyben. Amíg elfojtod a szerelemet, az Élet egyik legelemibb és legtáplálóbb energiájától vonod meg magad. Az Élet szeretne hozzájárulás lenni számodra, és változatos formában ad. Ha megnyitod magad az Életre, az Élet is megnyílik számodra.

Befogadás

A szerelem befogadás. Hogy ott állok előtted lemeztelenedve, lényem a lényeddel szemben és csak vagyok. Ez pedig olyan eszméletlenül ijesztő tud lenni, hogy vajon elég vagyok-e. Elég vagyok-e így is, mindenféle cicoma nélkül, csak én, anélkül, hogy a cselekvésbe, az adásba menekülnék előled. Mert az egy dolog, hogy én befogadlak, hát persze, de vajon én be leszek-e fogadva.

A befogadás élménye, a valakihez tartozás élménye a szerelem valódi szentsége.

Elfogadni ítéletek, feltételek, elvárások és kivetítések nélkül, és elfogadva lenni ítéletek, feltételek, elvárások és kivetítések nélkül. Kinek adod és kitől kapod?

Maga a szerelem is újjászületés előtt áll, levetve magáról mindazt a hamisságot, amivel az évezredek alatt felruházták, de ami nem is ő valójában.

Most van-e itt az idő új fejezetet kezdeni a kapcsolatainkban, a kapcsolódásainkban, az életünkben? Elhagyva mindazt, ami már nem szolgál, ami hátráltat, ami nem mi vagyunk, megnyitva magunkat az Élet varázslata és csodája előtt? Hogy a szerelem ne a szenvedésről és Önmagunk feladásáról, hanem sokkal inkább az örömről és az Önmagunkra találásról szóljon.