A Nő nem egy pillanat alatt születik. És a Nő születése nem is a biológiai születéssel veszi kezdetét. Kislányként indulunk az úton és nem mindenkiből lesz Nő. Vannak, akik fiússá válnak, mások harcos Amazonná, megint mások elnyomottá valaki oldalán. Nem a biológiai nemünk tesz minket Nővé. Hanem sokkal inkább az a belső transzformáció, ami az út során történik bennünk. Ehhez pedig legtöbbször kell A Férfi, aki felébreszti bennünk a Nőt. 

A Nő ébredése

Két évvel ezelőttről van egy írásom, aminek A Nő ébredése címet adtam. És tényleg olyan volt, mint amikor Csipkerózsikát felébresztette a Herceg, és azt sem tudta hol van. De az még csak valami nagyon furcsa útnak a kezdete volt. Ott és akkor kinyílt egy ajtó, ami megmutatta, hogy más is lehetséges. Maradhattam volna abban, amit addig ismertem, de az nem volt opció számomra. Addig nem tudtam, hogy ilyen is létezhet, hogy van tovább. Most már tudom. Ezért nem álltam meg. A legnagyobb nehézség között sem.

A Nő akkor csak felébredt bennem, de a Nő igazi születéséhez várni kellett. Az Élet, a Férfi, a külső-belső harcok, a megpróbáltatások, tudatos lépések ezrei, sikerek és bukások kellettek ahhoz, hogy az a valódi női minőség sallangoktól, akarástól, elfojtástól mentesen megszülessen bennem.

A tudatosság magában foglal mindent és mi nőként is magunkban foglalunk mindent. Ezen aspektusokra való ránézés pedig nélkülözhetetlen volt.

Családi és társadalmi mintáktól való megszabadulás, a „szent” és a „szajha” archetípusaival való szembenézés, a saját korlátaimon való túljutás, a saját, Önmagammal szemben támasztott elvárásaim elengedése, a tökéletlenség vállalása, a szelíd vezetés tanulása, a hibázásra való hajlandóság megnyílása mind kihagyhatatlan lépései voltak az útnak. És a végén, valami furcsa módon, kilépni a naiv kislány szerepből, merni ránézni a világ valódiságára, teljességére és a bennük lévő mozgatórugókra.

Nőként megszületni…

…nem lehet belső stabilitás, önbizalom, és anélkül, hogy megéld, rendben vagy az Élettel. Kell a külvilág visszaigazolása, megerősítése, hogy Férfi nélkül is képes vagy rá. Hogy nem szükséged van a Férfira, hogy nem támaszkodnod kell rá, hogy nem alárendeled magad neki. De már nincs is benned a női felsőbbrendűséggel átitatott arrogancia, a másik oldal szélsősége, ami bizonygatja, hogy jó nekem Férfi nélkül is.

Mindnyájan máshol tartunk az úton. Mindnyájunknak más működik. Nincsenek standard normák, viselkedések, csak ha megakadtál, hasznos lehet tudni, hogy van tovább.

Az új irányba álláshoz pedig szinte mindig meg kell haladnod a saját korlátaidat. Túl kell menj a saját szokásaidon, mintáidon, vállalva az újat, és egyben az ismeretlent is.

Két és fél év….

Amikor pár hónapja egy asztaltársaságban meghallotta ezt valaki, majdnem leesett a székről. Két és fél év „bizonytalansága”, amiben megtaláltam a saját biztonságomat. Két és fél év, amiben meghaladtam a saját korlátaimat. Két és fél év kihívásai, amiben hitemmel, bizalmammal, szeretetemmel és szerelmemmel támasztottam a Férfit, akit választottam, akit szeretek. Két és fél év, amiben újjászülettem és hozzájárulás voltam egy Férfi újjászületésének.

Két és fél év egyedül.

Talán még nem írtam ezt le soha. Mert a belső megélésem más volt végig. A belső megélésem az volt, hogy Együtt vagyunk, hiszen számos dolgot csináltunk Együtt, számos dolgot azonban nem. Azt hiszem kellett ez a belső nézőpont, mert máskülönben nem biztos, hogy kibírtam volna. De most ennek is mennie kell, mert már elég erős vagyok.

Sokszor szerettem volna tudni, meddig tart ez az időszak, mert azt hittem, hogy akkor könnyebb lesz. És azt kell mondjam, nem biztos. Őszintén nem tudom, mi a jobb… Ha tudjuk a „mikor”-t, a „meddig”-et, vagy ha csak megyünk, fáradhatatlanul, követve az energiákat, a jeleket és egy álmot, ami útnak indított.

Azt hiszem most jött el a pont, hogy én megtettem mindent és valami különös békével a szívemben, fájdalmak, elvárások, szükség, várakozás nélkül  „fel”adom a végkimenetelt. Hát, Univerzum, rajtam nem múlt semmi, most már Te következel.

A Nő megszületett.

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Író