Amíg pedig erre rá nem ébredünk, addig beleesünk… Egyszer, kétszer, tízszer, akár ezerszer. A segítők útjának szerintem sorsfordító lépése az, amikor kiszedjük magunkat a „jót akarok a másiknak” csapdájából. És nem, akkor nem kell átesnünk a másik oldalra, nem kell rosszat akarnunk sem. Mégis mitől is csapda az, hogy jót akarunk másnak – sokszor akarata ellenére – és mi más lehetséges még ezen túl?

1. Amikor jót akarsz, ítéletben vagy

Amikor jót akarsz másnak, valójában ítéletben vagy, nézőpontod van arról, hogy mi a jó és mi a rossz. Sőt legtöbbször arról is, hogy minek kellene történnie. Ezt a nézőpontodat és egyben ítéletedet próbálod a másikkal intenzitástól függően megosztani, rá invitálni vagy erőltetni.

A jót akarás így könnyedén átcsúszhat megmentésbe, amikor a másikat nem hozzásegítjük ahhoz, hogy a saját erejére ráébredjen, hanem elvesszük tőle az erejét, mert azt hisszük, hogy ő nem képes megoldani azt a helyzetet, amiben van.

2. A jót akarás mögött: valójában éberség van

Azonban magunkat se tegyük rosszá mindezért. A jót akarás mögött valójában ugyanis éberség van. Egyszerűen csak ismerd el, hogy éber vagy lehetőségekre, éber vagy arra, hogy a másik hogyan oldhatná meg könnyedén az életét, a helyzetét, és mi más lehetséges számára, amit adott esetben ő nem választott eddig.

Ami segít ilyenkor, hogy megengedésbe kerülsz a másik választásával, még akkor is, ha az nem egyezik meg azzal, amit te választottál volna. Nem vehetjük el másoktól a szenvedéseit és azt a transzformáló erőt, amit egy-egy ilyen helyzetben megélt felismerés által magukévá tudnak tenni.

3. A megengedés szabadsága

Más nem biztos, hogy választja azt, amit te látsz, hogy lehetséges számára. A saját nézőpontjaihoz való ragaszkodás pedig meggátolja abban, hogy meglássa azt a lehetőséget, amit te látsz.

Adhatunk másoknak éberséget, nyithatunk másoknak lehetőségeket, egyet nem tehetünk: nem választhatunk helyettük.

A „jót akarásunkban” tehát valójában az éberségünk működik, és ilyenkor nehéz lehet megtalálni azt a határt, amikor még mindez megmarad egyszerűen nézőpont nélküli lehetőség kinyitásnak, megengedéssel a szabad választás lehetőségeire. De egy kis gyakorlással egyre könnyebb lesz a ráérzés.

4. A fizetség: a rosszá tétel, hibáztatás ítélete

Számtalanszor előfordul, hogy amikor jót akarsz valakinek, még téged tesznek rosszá. Aki nem tudja befogadni azt a teret, azt a lehetőséget, azt az éberséget, amit nyitsz neki, eredendően rosszá fog tenni, meg fog ítélni, hibáztatni fog azért a változásért, amit az életébe hoztál.

Ha tehát nem szeretnél felesleges ítélettel és sokszor hazugsággal szembesülni, érdemes mindig kérdésben lenni, hogy vajon mit fog teremteni az, ha bárkinek is jót akarok? Választja-e ő azt az a változást, amivel a „jó” járna? Választja-e a könnyedséget vagy ragaszkodik a nehézséghez? Választja-e a nagyobb teret, a nagyszerűbb lehetőségeket, vagy megmarad abban, amit ismer, amit megszokott, és ami nem zaklatja fel a sokszor nehézségekkel teli, de mégis biztos életét.