A polaritásnak két alapvető szélsősége van: az azonosulás és az ellenállás. Mind a kettő fix nézőpontban tart és beragaszt. Lezár, bezár útvonalakat, lehetőségeket, olyan, mintha egy akadálypályára kerültünk volna. Ragaszkodni kezdünk miatta, nem nézünk rá arra, hogy mi más lehetséges még számunkra. Aminek ellenállsz, azt erősíted. Ha érdekel, hogyan mássz ki abból a csapdából, amibe saját magadat zártad, csak olvass tovább.

A szabadságunk nyitja a megengedés

A megengedés kulcsa pedig a hajlandóság. Tehát amikor ellenállásban ragadsz, csak tedd fel magadnak a kérdést: Mi az, amire nem vagyok itt hajlandó? A kérdés éberséget ad és feljöhet bármi. Van, aki a „rossz” dolgokra nem hajlandó, más a „jót” tartja távol magától. De mivel MINDEN a Teljesség része, ilyenkor valójában Önmagunk egy részét zárjuk ki. Azért mert mi nem vagyunk hajlandóak rá, attól még az életünk része. Akkor is, ha próbálunk nem tudomást venni róla.

Mert így kezdődik mindez. Becsukjuk a szemünket és úgy teszünk, mintha nem lenne.

Aki például nem hajlandó „rossznak” lenni, az nem fogja észrevenni azt sem, amikor mások „rosszat” tesznek vele. Aki nem hajlandó manipulálni, nem fogja észrevenni, amikor mások manipulálják. Aki nem hajlandó hazudni, nem fogja észrevenni, hogy mások hazudnak neki.

A nem hajlandóság a vakfoltunk.

De attól, mert mi éppen vakok vagyunk rá, az attól még van. Így ásunk magunknak egy csapdát, aminek a szélén először talán csak egyensúlyozunk, majd később szépen bele is zuhanunk.

A hajlandósággal nem válsz azzá

A gordiuszi csomót az oldja fel, hogy a hajlandóság nem jelent azonosulást, egyetértést, a hajlandóság pusztán csak az ellenállást oldja fel. Azt az ellenállást, ami addig bebetonozott minket, a teremtéseinket, elhomályosítva az éberségünket, megnehezítve a lehetőségek megjelenését az életünkben és a választásaink meghozásában.

Hajlandónak lenni bárminek lenni azt jelenti, hogy az ellenállás már nem rángat minket tovább, mint egy marionett bábu, nem tart fogva és nem viszi el az energiánkat. Az ellenállásra ugyanis rengeteg energiánk megy el, ami meggátol minket abban, hogy teremtsünk. Az ellenállásunk feloldásával pedig egyszerűen már nem fog kibillenteni minket az életünkből az, aminek ellenálltunk. Amikor hajlandóvá válsz mindennek lenni, akkor egyre inkább saját teljességedből tudsz működni, és a lehetőségek végtelensége is könnyebben megtalál.

Éppen ezért a hajlandóság nyitja meg a teret a megengedés felé.

Ha hajlandóvá válsz bármi és minden lenni, akkor megengedésben vagy bármivel és mindennel. A megengedés a “minden egy érdekes nézőpont” tere… Nincs már vele dolgod, nem lesz rád hatással, nem billent ki az egyensúlyból és nem vonzol vele olyan helyzeteket, mint egy mágnest, ami csak erősíti az ellenállásodat.

A megengedés szabadsága

A megengedés sem jelent egyetértést vagy választást. Egyszerűen szabadságot ad, hogy bármit választhatsz. Bármikor. Ha tehát egy helyzetben nem látod a kiutat, ha beragadtál, akkor tedd fel a kérdést:

Mi az, aminek ellenállok, vagy milyen nézőponthoz ragaszkodok, aminek ha nem ellenállnék, amihez ha nem ragaszkodnék, akkor könnyebb lenne minden? Mi az a lehetőség itt, amit nem veszek észre, ami távol tart attól, hogy nagyobb térből és könnyedebben válasszak?

Mi az, amit nem engedek meg magamnak, amit ha megengednék, megnyílnának a lehetőségek kapui? Mi az az ellenállás, amit ha elengednék, akkor régóta cipelt terhektől szabadulhatnék meg? Hány „sohám” és hány „örökkém” tart fogva, meggátolva abban, hogy szabadon választhassak a lehetőségek közül?

A kérdések éberséget adnak, tudatosulnak általuk sokszor tudattalan működések, ezáltal megnyílik a lehetőség arra, hogy tudatosan mást válasszunk. És végül pedig, ha eddig esetleg egyetlen kérdés sem tetszett volna:

Mi a jó neked az ellenállásban, amit eddig nem ismertél el és nem vettél észre? Avagy mire használod az ellenállást – és mi más lehetséges még azon túl, amit elképzelni sem tudsz?

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Író