A bizalom alapvetően döntés kérdése, és ez talán egy olyan téma, amiben eléggé sarkosan lehet megfogalmazni a választ: vagy bízok, vagy nem. Kicsit, vagy félig bízni nem lehet valakiben, és az mindig az én döntésem, hogy megelőlegezem-e a bizalmat. Ha én bízok, de azt tapasztalom, hogy ez a bizalom nem kölcsönös, akkor pedig alapvetően kevés ráhatásom van a helyzet alakulására.

Az elismerés lehet egy olyan eszköz, ami idővel kioldja a bizalmatlanságot, és enyhébb önbizalomhiány, megbillenés, kételkedés esetén még tudja pótolni a hiányt. De alapvetően én magam a másik személy önbizalomhiányát nem tudom betölteni.

Amikor a férfi bizalmatlan

Megkeresett nemrég egy Hölgy, aki mesélte, hogy a párja kórosan féltékeny és mit tehet? Hová küldje, mit tud segíteni neki? Az a „rossz hírem” volt számára, hogy nagyon semmit. Mert így kívülről nem tudjuk megtölteni a belső hiányt, ha ahhoz nincs belső indíttatás. Még akkor sem, ha nőként pontosan látjuk, hogy mi és hogyan segítene.

A férfinak ilyenkor nem terápiák vagy az önismereti kurzusok azok, amelyek megoldást hoznak az önbizalma helyreállításában. Fontos és olykor nélkülözhetetlen lépcsőfok mindez, de valójában a való életben megélt eredmények, sikerek azok, amelyek pozitív visszacsatolásként az önbizalmára, a férfiasságára visszahatnak.

Egy férfi alapvetően kétféleképpen kompenzál: pénzzel vagy nőkkel.

Az a férfi, aki nem biztos Önmagában, nem éli meg, nem látja, nem ismeri el a saját Erejét, ezt a két eszközt használja erre. Aki nem bízik, az bizonyítani vágyik. Aki bizalmatlan, bizonygat. Aki nem bízik, önigazolásokat keres vagy hibáztat. Aki nem bízik, az kicsinek, erőtlennek érzi magát belül, ezért a külvilághoz fordul, hogy ezt a hiányt betöltse.

Vannak nagyon sikeres, de kóros önbizalomhiánnyal küszködő férfiak, akik a pénzt használják ilyen önigazolásként, arra támaszkodnak mankóként, hogy bizonygassák a férfiasságukat.

Mások a nőket használják erre, képtelenek megállapodni, elköteleződni, mert valójában rettegnek attól, hogy elhagyják őket, így ilyenkor nők garmadáját állítják maguk mögé, a feleség mellett egy vagy akár több szeretőt is tartva. Ez is egy választás, ami csak akkor változhat, ha belső igényként felmerül ennek ellenkezője. A valódi elköteleződés hiánya mögött ilyenkor számtalanszor az értéktelenség és az önbizalom csorbulása áll.

A megoldás valójában a megnyílás lehet, mert minden ilyen bizalom sérülés úgy kezd el gyógyulni, ha merjük megmutatni és már nem rejtegetjük tovább.

Beszélünk róla és nem zárjuk el mélyre lelkünk titkos fiókjába, hanem kieresztjük, és ezáltal hagyjuk, hogy változzon, nem ragaszkodva hozzá akár el is engedhetjük.

Amikor a nő bizalmatlan

Nőként ez a bizalmatlanság sokkal inkább függ össze a külsőnkkel, aminek mi magunk nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mint valójában a férfiak. Számtalan beszélgetésem volt mostanában, amiben az bukott felszínre, hogy a nők „gondolni vélik”, hogy a férfiak mit gondolnak.

Annyira szépen kivetítjük a saját belső rettegéseinket a férfiakra, és vágjuk aztán a fejükhöz egy rosszabb pillanatban, hogy azt gyönyörű nézni.

Vagy talán mégsem, így amikor feleszmélünk mindenből, akkor pedig elszégyelljük magunkat miatta. Mi a legrosszabb, ami történhet? – Tettem fel ma is a kérdést, és oda lukadtunk ki, hogy az, hogy elveszítjük a másikat. Akkor hajlandó vagy-e elveszíteni azt, akit választottál, akit szeretsz, akiben – jó esetben – bízol?

A bizalmatlanság birtoklás vágyat szül, aminek következtében meg akarod őt tartani. Bezárni, irányítani, felcímkézni, utasítani. És akkor csodálkozunk, hogy miért érzik magukat a férfiak rabságban a házasságban, miért menekülnek máshoz, miért fordulnak egyre jobban magukba, és idővel miért lesz elegük és lázadnak fel.

Persze nem tudom, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, és talán nem is az számít, de a megengedésünk növelésével oldhatóvá válnak a problémás helyzetek. Megengedéssel annak vonatkozásában, hogy ha menni akar a másik, menjen, megengedéssel a nők és a férfiak működésének különbözőségére. És szintén elismeréssel.

Mert a női önbizalomhiány szintén szépen orvosolható a férfiak bókjaival – de csak akkor, ha be tudjuk őket fogadni.

Ha elhisszük őket, ha nem kérdőjelezzük meg, ha nem feltételezzük azt, hogy csak azért mondják, mert egyébként csak „azt” akarják. Így ha nőként önbizalomhiánnyal és féltékenységgel küszködsz ezen érdemes dolgoznod: Önmagad elismerésén, hogy ennek köszönhetően a külső elismerések is táptalajba érkezhessenek.

Legyél akár férfi, akár nő, ha Te bízol, viszont benned nem bíznak, akkor egy ideig próbálhatod erősíteni a másikat, de ha Ő maga nem erősödik meg magától, a legtöbb, amit tehetsz, hogy felteszed magadnak azt a kérdést, hogy így el tudod-e fogadni a másikat és annak működését? Ha egyáltalán nem változik meg, vajon akkor is működőképes lesz-e számodra az a kapcsolat, és ennek tudatában választod-e továbbra is őt?

A legnagyobb önáltatás annak az illúziója, hogy a másikat megváltoztathatjuk.

Nem. Vagy változik magától, és csiszolódunk egymáshoz, vagy nem. Így ha működik számodra a másik bizalmatlansága és egy ilyen instabil lábakon álló kapcsolat, akkor válaszd. De az elfogadásod nem jelenti azt, hogy el is kell tűrnöd a másik kifakadásait, féltékenységi jeleneteit és akár erőszakba forduló játszmáit. Szabhatsz határokat és mondhatod azt, hogy eddig és nem tovább. Akkor, amikor úgy érzed, itt van az idő minderre.

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok