Tudod-e kísérni az útján a Férfit, akit szeretsz? Nem húzni-vonni, nem irányítani, nem megmondani neki merre és hogyan menjen, nem csapdába csalni, de nem is rettegni attól, hogy ő vezet zsákutcába? Hanem egyszerűen kísérni? Ott lépdelni mellette és kísérni hegyeken-völgyeken, hol a pokolra szállva, hol a mennyországba szárnyalni vele? (tovább…)
A valódi társkapcsolatok dinamikáját az inspiráció adja. Az inspiráció arra, hogy egymás által többet hozzunk ki Önmagunkból. Majd az inspiráció a közös teremtésre, az együtt létezésre, hogy Együtt valami többet tudunk, mint külön-külön. Az inspirációnak nincs oka, teljesen megmagyarázhatatlan, és legtöbbször nem a testi adottságoktól függ, hanem a lényünk határtalan csodájának elismerésétől. Tehát ki az a Férfi/Nő, aki téged inspirál, és ki az a Férfi/Nő, akit Te inspirálsz?
Inspiráció. In spiro, vagyis életet lehelek belé. Nem erősségem az etimológia, de a gimnáziumi latin órák azért nem múltak el nyomtalanul. Ebben a szóban pedig oly csodásan megmutatkozik, hogy hogyan is működik az inspiráció.
Aki inspirál, az életet ad számomra, életet lehel belém. Úgy, ahogyan más senki.
Lelkesít, vagyis a lelkemet teljesíti ki, örömöt és könnyedséget hoz. Hozzásegít ahhoz, hogy többet kapjak Önmagamból, többé váljak, többet válasszak. Sokszor úgy, hogy nem tesz semmit. Csak attól, hogy van. Az inspiráció titka valahol itt rejlik: „csak” vagyunk és már a puszta lényünkkel hozzájárulások vagyunk a másik életéhez. Na jó, olykor azért hasznos, ha emellett teszünk is ezt-azt… ?
Jó esetben az, akit a Társunknak hívunk, inspirál minket. Férfi-női viszonylatban hívhatjuk ezt akár szerelemnek is. Ha a szerelemről lehántjuk az Önmagunk feladásával járó rózsaszín ködfelhőt, amivel sokan – tévesen – azonosítják, megmarad egy nagyon tiszta energia, aminek tulajdonképpen pont az Önmagunkra találás a lényege.
Az inspirációban ugyanis nincs akarás, nincs irány, nincs elvárás, nincs feltétel, nincs ítélet.
A tiszta inspiráció – tehát így a tiszta szerelem is – mentes az elvárásoktól, ítéletektől, feltételektől. Nem vár el semmit, csak van: ad és befogad, nyit és korlátokat dönt, épít és pusztít. Sokszor mindezt azért, hogy valami új épülhessen, új alapokon.
ő inspirál engem, de honnan tudom, hogy én inspirálom-e őt? – Kaptam a kérdést A Női lét Csodája csoportomban.
Azt válaszoltam: derítsd ki. A másik vajon tudja-e, hogy ő inspirál Téged? Te elmondtad-e neki? Már sokszor itt megáll az egész történet. A helyzet az, hogy eléggé félünk. Félünk vállalni azt, ami bennünk van, legyen ez bármilyen irracionális. Sokan félnek kilépni a korlátok, megszokott keretek közül, és meg sem kérdőjelezik azt, ami van, arról nem is beszélve, hogy mi lehetne lehetséges?
Jelen társadalmunk kapcsolataiban teljesen szokványos jelenség, hogy él bárki valakivel, és ezt az inspirációt mástól kapja. Így lesz a szerelemben – és ezzel az inspirációban – rejlő végtelen Erő egy titkos, szégyellni való, dugdosni próbált elfojtás, amivel időközben elkezdjük magunkat pusztítani.
Pedig az az Erő, az az energia, amit a szerelem érzése és ez az inspiráció megmozgat bennünk, világokat képes teremteni.
Konkrétan új világokat. Talán szükség is van rá, ha körbenézünk a Földön, talán lehetne pár dolgot másképp csinálni, mint ahogy most van, vagy ahogy megszoktuk.
És ez ott kezdődik, hogy mindenki a saját életében elkezdi megkérdőjelezni a szokásait, a korlátait, a nézőpontjait, a falait, a félelmeit.
„ – Ez most valamiféle teszt?
– Így vagy úgy, ez az egész egy teszt. Mindenkinek. Még a Sorsügynökség tagjainak is. David, maga mindent kockára tett Alice-ért. Alice, amikor belépett az ajtón a Szabadság szobornál, szintén kockára tett mindent. De inspirálólag hatottak rám. És úgy tűnik, hogy az Elnökre is.”
„A legtöbben azt az utat járják, amelyet kijelölünk nekik. Félnek új utakat felfedezni. De nagy ritkán felbukkannak olyan emberek, mint maguk, akik ledöntenek minden akadályt, amit az útjukba teszünk. Akik rájönnek, hogy a szabad akarat olyan adomány, amelyet csak akkor tanul meg használni az ember, ha megküzd érte. Azt hiszem, ez az Elnök igazi terve. Hogy talán egy napon majd nem mi írjuk a tervet, hanem maguk…”
A Férfi a Nőben szerelmet gyújt, ezzel inspirálja a Nőt tettekre. A Nő a lényével és a tetteivel inspirálja a Férfit – szintén tettekre, amelyek nagy része a világban jelenik meg. A Nő így a Férfiért tesz, a Férfi viszont közvetetten tesz a Nőért, elsősorban a világban aktívan teremt, azt az Erőt, energiát felhasználva, ami a Nőn keresztül érkezik. Ezen aktív cselekvés által gondoskodik a Nőről, akit szeret.
Körforgás, egyfajta különleges rend mutatkozik meg mindebben. Tehát a Férfinak nem elsődleges feladata az, hogy szerelmes legyen, a Férfi inspirációja a világnak szól.
A Nők esetében a kérdés ezért az, hogy inspirálni tudod-e a Férfit abban, hogy Ő Önmagát teljesebben megélve a Világban többet teremtsen? Hogy mindez kiderüljön, ehhez pedig közelebb kell menni.
A távolról rajongás tévút és időpocsékolás.
Segíthetnek olyan élethelyzetek, amikben ott vagy vele és figyelni tudod a következőket:
Az inspiráció a Férfinál elsődlegesen az aktív cselekvésében, a munkájában jelenik meg. Hozzájárulás vagy-e az életéhez, könnyebb lesz-e az élete általad, veled, mint nélküled lenne? Ez nem derül ki, ha otthon ábrándozol a szobád falai mögött, titkon várva arra, hogy majd a Férfi egy nap beállít.
Nem, nem fog. Mert éli az életét – nehézségekkel, akadályokkal, külső-belső harcokkal együtt. Társa tudsz-e lenni ebben?
Feltételek nélkül? Elvárások nélkül? Követelések nélkül? Anélkül, hogy a Férfi választana?
A Nők elenyésző százaléka képes erre. És megértem. Mert pokoli nehéz. Sok lemondással jár. Cibálja a női egót is rendesen a helyzet. Évezredes társadalmi sztereotípiákat kell sutba dobni érte. De van, akiért választod. Ha mered.
Ne higgy nekem. Próbáld ki. És az első próba talán pont ez:
Ki az, aki inspirál annyira, hogy túllépj érte a saját korlátaidon? A saját félelmeiden? A saját démonaidon?
Mert ahhoz, hogy a másikhoz eljuss, előbb magaddal kell megküzdened.
Ha annak látod, aki Ő valójában. Nem többnek, de nem is kevesebbnek. És ezzel egyidőben lásd Önmagadat is annak, aki Te valójában vagy. Nem többnek, de nem is kevesebbnek. Mesterséges távolságokat gyártunk magunk és a Társunk között azzal, hogy Őt magunk fölé helyezzük, Önmagunkat pedig alul értékeljük. A gyakorlat azt mutatja erre mindkét fél hajlamos, így csoda, ha nem találunk egymáshoz? (tovább…)
A Nő nem egy pillanat alatt születik. És a Nő születése nem is a biológiai születéssel veszi kezdetét. Kislányként indulunk az úton és nem mindenkiből lesz Nő. Vannak, akik fiússá válnak, mások harcos Amazonná, megint mások elnyomottá valaki oldalán. Nem a biológiai nemünk tesz minket Nővé. Hanem sokkal inkább az a belső transzformáció, ami az út során történik bennünk. Ehhez pedig legtöbbször kell A Férfi, aki felébreszti bennünk a Nőt. (tovább…)
Tömegjelenségként látom a szerelmes, vagy magukat szerelmesnek vélt Nők körében azt az istenítést, amiben a Férfit felmagasztalják, felemelik egy oltári magas mágikus trónra maguk fölé, majd nem értik, hogy miért nem működik a kapcsolat. Miért menekül a Férfi, és miért nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ők várják. Nézzük hát meg ennek a buktatóit, és hogy mégis milyen energiák mozognak ilyenkor a háttérben. (tovább…)
Szerelmes vagy, érzed a lelki kapcsolódást, hogy Vele működsz igazán. Hogy Vele Nőként élhetnél, és vágyod ezt minden pillanatban. A testi kapcsolódást vagy megtapasztaltad, vagy csak érzékeled, hogy az is mennyire működne. Ha az előbbi megvolt, talán még nagyobb benned a feszítő erő, mert hív az az energia, amibe belekóstoltál. De mégis lebeszéled magad, mert „a lelki kapcsolódás” elég. Tényleg? Biztos? (tovább…)
Minden címke bezár, szabályok, keretek és működési elvek között tart. Az ikerláng kapcsolódás az egyik legtrendibb spirituális fogalmak egyike, ami azonban számtalan csapdát tartogat az óvatlan és a címkéknek túlságosan nagy jelentőséget tulajdonító út- és szerelmet keresőknek. Sokkal több nő hiszi azt, hogy megtalálta az ikerlángját, mint aki a valóságban is tényleg így kapcsolódik a Társával, ezzel az önáltatás csapdájában tartva saját magát. (tovább…)
