A választás van, hogy azt jelenti, hogy A és B lehetőséget IS választom. Azonban vannak olyan helyzetek az életünkben, amikor egyértelműen le kell tennünk a voksunkat valami vagy valaki mellett. Amikor pedig így elköteleződünk, az magával hozza azt, hogy bizony vannak dolgok, amire nemet kell tudnunk mondani.

Nemet mondani tudni kell

Sokkal több párhuzam vonható a párkapcsolatunk és az üzletünk között, mint azt elsőre gondolnánk. Mindkettőben lényünk, viselkedésünk, a normáink és a választásaink tükröződnek vissza. Sokszor ahhoz, hogy tudjuk, hogy mit szeretnénk, tisztában kell legyünk azzal, mit NEM szeretnénk. Ilyenkor az Élet szembesít minket helyzetekkel, amelyek éberséget adnak számunkra. Hoztunk egy választást: elkezdünk egy üzletet, vagy belevágunk egy párkapcsolatba és idővel kiderül, hogy mi az, ami működik nekünk benne, és mi az, ami nem.

Sokan ilyenkor azzal mennek, hogy elkezdik megítélni saját magukat (milyen hülye voltam, hogy belevágtam ebbe az üzletbe, párkapcsolatba) és esküket, fogadalmakat hoznak, hogy én még egyszer ilyet biztos nem lépek meg, sőt még a közelébe sem megyek ilyen lehetőségnek, Férfinak/Nőnek. Ezzel párhuzamosan pedig a kapcsolatot, a másik felet vagy az üzletet is megítélik – legtöbbször rossznak.

Hogyan lehet

ilyenkor az ítélkezést kihagyni a játékból? Hiszen ilyenkor valójában csak annyi történt, hogy kaptunk egy információt arról, hogy épp akkor mi és hogyan nem működik nekünk. Ezzel tisztább lett a kép, hogy mi az, ami működik, és legközelebb erre a megszerzett éberségre alapozva könnyebben hozzuk meg a választásainkat. Ami együtt jár azzal is, hogy könnyebben mondunk nemet. De nem abból az indíttatásból, hogy akkor én ilyennel már soha többé nem kerülök kapcsolatba, mert egyszer valamikor évekkel ezelőtt megfogadtam, hogy soha. Talán célszerűbb annak a megengedésével, hogy oké, ránézek most az életemre, hogy vajon most működik-e nekem?

Aki fél a megítélésektől, vagy túlzottan tökéletesség mániás, könnyen beleesik abba a hibába, hogy nem mer, tud, akar nemet mondani. Mintha nem engedhetné meg magának a nemet mondást. Állhat emögött az a fajta „szuperhős effektus”, hogy én bizony képes vagyok mindent megoldani, és ezt ha kell, be is bizonyítom a világnak. Állhat mögötte az ítélkezéstől való félelem: Vajon mit mondanak rólam, hogyha én nemet mondaok? Nehogy megszóljanak érte, kicsinek és erőtlennek gondoljanak miatta.

Pont ezért a nemet mondás képességét csak a stabil, önbizalommal, belső Erővel és valódi szabadsággal rendelkezők tudják használni. Akik olyan mértékben függetleníteni tudják magukat a környezettől és a külvilágtól, hogy beszedvén a „leszarom tablettát” tudják, hogy az, ami bennük rejlik, nem függ a külvilág ítéleteitől. Nem kell, hogy külső önigazolásokat keressenek, nem kell, hogy bizonyítsanak. Senkinek. Semmit. Szabadok és ez a szabadságuk abban is megnyilvánul, hogy szabadon mondhatnak nemet. Függetlenek, nem függnek sem érzelmileg sem anyagilag senkitől.

Nemet mondani tudni kell!

Nem. Ez nekem most nem működik. – Mondhatják, és választhatnak bármit. Pont a valódi, belső szabadság megélésének a hiánya miatt ez nem megy mindenkinek. Aki függőségben van, nem tud – még – nemet mondani. Aki mások hatása, befolyása, ítéletei alatt áll – nem tud nemet mondani. És pont ezért, aki másokat manipulálni akar, használhatja ezt kiváló eszköznek: kérésekkel, felszólításokkal, provokációkkal.

Nemet mondani tudni kell.

Meg kell érni rá és hozzá. A nemet mondás képessége olyan ajándék, amit azok bonthatnak ki, akik már kellően szabadok hozzá. Hogy mindenki szeretni fog érte? Nem. Korántsem. De hogy Önmagad leszel tőle – az már biztos. Hogy más erre hogyan reagál, az az ő dolga. Te már nem függsz tőlük, és az ő hozzájárulásaiktól, elismeréseiktől és válaszaiktól. Szabad vagy.