Ma lett vége a Lies, Lines, Manipulation kurzusnak itt Casalborgonéban, egy csendes, nyugalmas kis városban Észak-Olaszországban. A kurzus energetikailag a fél évvel ezelőtti Art of Greatness haladó tanfolyam folytatása volt… Ezt akkor még nem tudtam, amikor jelentkeztem rá… Bár talán érdekesség, hogy ezt a tanfolyamot az Art of Greatness-en hirdették ki… Biztos “csak véletlen”… 🙂

Azért választottam…

Mert gondom van, vagyis volt 😀 a hazugságokkal és a manipulációval… Valószínűleg istentelen jó vagyok benne, mert olyan szinten elzártam magam tőle, hogy egyszer valamikor biztosan túl jól csináltam, és túlságosan megjártam vele…

Így születnek a legmélyebb elfojtásaink: a képességeink használata közben, amikor a dolgok félresiklanak és sérülünk – vagy mi magunk, vagy azok, akiket szeretünk…

Szóval úgy voltam vele, hogy képes voltam egy rakás pénzt kifizetni érte, de „Gary taníts meg hazudni”… És nem feltétlenül azért, mert aktívan szeretném űzni, hanem valójában azért, mert egy ideje már éber vagyok arra, hogy csak nehezen ismerem fel, amikor manipulálnak. Tehát a saját bőrömön tapasztaltam, hogy ami nem vagyok hajlandó lenni, azt nem veszem észre, ha velem csinálják… Elegem lett… Úgy éreztem magam, vak vagyok bizonyos helyzetekben és egyszerűen csak tisztánlátást akartam…

Egyedüli magyarként

vettem részt mind az Art of Greatness-en, mind a Lies, Lines, Manipulation tanfolyamon – megjegyzem mindkettőn így is két személyes tolmácsom volt… Ne kérdezzétek, nincs rá racionális magyarázat, mert 5 fő alatt nem szokták engedni… és valójában nem is törtem érte magam… de végülis elismerem… Én választottam és a választásommal megteremtettem.

Ennek azért is lehet a jövőre nézve jelentősége, mert ha bármikor úgy döntesz, hogy megvásárolnád a felvételt, akkor lehetőséged lesz rá magyarul is meghallgatni. Mindkettőt. Érdemes. Nem fogják sokan választani, csak azok, akik mernek IGAZÁN NAGYOK lenni…

Valójában mindkét kurzus erről szólt… Arra invitált, hogy merjünk nagyobbakká válni, mint amit el tudunk képzelni, merjük végre elismerni azt, akik vagyunk, merjünk a képességeinkre nézni, merjünk látszódni, megmutatni magunkat.

Merjünk éberek lenni a jövőre és merjünk azokká a vezetőkké válni, akikké kevesen mernek.

Mert ahogy Gary ma elmondta, a legtöbben követni szeretnek… Egy biztonságos úton járni, amit már mások kitapostak… De vajon hányan leszünk, hányan vagyunk, akik merjük ezeket az utakat törni? 🙂

És igen, választottam ezt is, és csinálom is, valójában már jó ideje, de mostanában valahogy minden felgyorsult, intenzívebbé vált. Én pedig erősödöm, és valami olyan mély magabiztosság és tudás kerül elismerésre bennem, ami nem hagy kétséget és nem hagy teret semmilyen olyan Erőnek, ami korlátozna abban a lehetőségben, amire éber vagyok.

Manipuláció, hogy nagyobbá válj…

Ezt teszi Gary Douglas minden tanfolyamon és ebben zseniális. Erre invitál minden provokációjával, minden elismerésével, minden kérdésével. És hogy ez mennyire őszintén így van, az akkor válik egyértelművé, amikor a valódi törődéstől olykor-olykor elhomályosulnak a szemei és sebezhetőséggel beenged minket néhány pillanatra a világába.

A kérése valójában az, hogy merjünk a saját tudásunkra hallgatni.

Merjük vállalni, bárkivel szemben az éberségünket és azt, amit lehet hogy csak mi tudunk. Nyissunk ajtót erre a tudásra és legyünk azok a vezetők, akik a tudatosság felnőttjeiként megmutatják, hogy másképp is lehet…

Ami pedig azt illeti…

Valójában “csak” a kastélyt akartam látni… Valószínűleg ha a kiskutyák szaporodásáról tartottak volna előadást benne, akkor is választottam volna… Mert hívott, és már megtanultam ezekre a hívásokra is ébernek lenni…

Egy csoda ez a kastély, a maga nyugalmával, békéjével, csendjével és valami különleges, a múltból itt maradt méltóságteljes energiájával, ami mégis mintha a jövőből született volna újjá, hogy itt a jelenben lehetőséget kaphassunk arra, hogy tegyünk általa többet, nagyszerűbbet… Magunkért, Egymásért és a Világért…