Elég nagy a Világ…Elférünk benne… megtalálnak minket és mi is megtaláljuk azt, akikkel nekünk működik az Élet… Ha Önmagad vagy, megmutatva magad olyan sebezhetőnek, aki valójában vagy, invitálás leszel másoknak is erre… HA MERSZ Önmagad lenni, nem pedig tettetni, hogy az vagy, nem kontrollálni, nem birtokolni, félve hogy kiderül, valójában milyen kicsinek látod magadat…

Falak mögül

Többet tudok az egységközösségről, mint amire rá mertem eddig  nézni… Falakkal működtem éveken keresztül, mert megszoktam… Évtizedek sőt életek alatt. Egyszerűbb volt védekezni… Sokáig sok mindenkivel szemben védekeztem… Most kezdenek ezek a falak leomlani és furcsa élmény azt tapasztalni, hogy az éberségem is hatványozottan megnő. Érzem, igaz az, hogy a falak mögül nem lehet igazán ébernek lenni… A falaid mögül vak vagy, bár akkor is érzékelsz, de folyamatosan kételkedsz magadban…

Sosem vágytam nagyságra, sosem vágytam elsőségre, sosem vágytam hírnévre, sosem vágytam sikerre… A legnagyobb feladatom ez volt, kilépni ebből az ördögi körből, hogy habár nem vágyom rá, mégis bele kell álljak, mert ez az utam… így működik az életem… Kicsiben nem, csak nagyban… Pedig bújtam volna oly sokáig oly sok mindenki mögé… Egyszerűbb lett volna, hiszen ha elbújok, akkor biztonságban vagyok. Ha kiállok, megint bántani fognak, megint sérülhetek. De nem hagyta az Élet… „Rákényszerültem”, hogy mozduljak. Az Árnyékból a Fényre…

Mások mögött kudarcra voltam ítélve. És minden egyes lépéskor, amikor kiléptem az Árnyékból a Fényre, akkor viszont jött a siker, jött az elismerés, jött az Önmagam teljességének felfedezése.

Ez pedig frusztráló sok embernek. Akik AKARJÁK a sikert, a fényességet, a pompát, az elsőséget, a hírnevet. Akik mindent megadnának érte, akkor sem kapják. Volt, akit kifejezetten erre facilitáltam, volt akiben egyszerűen csak zsigerből érzem, hogy így működik. Király(nő) akar lenni, de nincs meg benne az alázat, hogy adjon. Önzetlenül, nem fogva vissza pénzt, időt, energiát, nem lesve hátsó szándékot, nem akarván bizonyítani semmit…

Az igazi királyi minőség sosem öncélú, hanem mindig valami nagyobbra invitálás. Nem magamért vállalom a nagyságot, hanem, hogy másokat is Önmaguk nagyságának elismerésére invitáljak.

Első vagyok…

… de ezzel nem élek vissza, ezzel nem hivalkodom, ezzel nem akarok bizonyítani semmit. Mert első vagyok egy úton is, ahol még senki nem járt. Így első vagyok a veszélyekben is, amikor taposom az utat – részben Önmagamnak, részben pedig másoknak. Amit találok az úton, megosztom. Nem birtoklom a tudást, nem sajátítom ki, nem élek vissza vele. Összhangban működök a természettel, összhangban működök az energiákkal, összhangban működök a bennem élő vágyakkal és a teremtéssel.

Magamért ÉS Másokért IS. Egyszerre. Feladatom, működésem, lényem része, a felelősségem, hogy adjak, de nem mindenáron, nem megmentve, nem magamat feláldozva, nem magamat háttérbe szorítva. Akkor, úgy és ahogy mindenki számára a lehető legtöbbet teremti.

Egy…S…Ég… Létra vagyok az egyén és az Ég között…

Híd, ami átvezet a tudattalanságból a tudatosba, az ismeretlenből az ismertbe. Mágus, aki varázsol, Harcos, aki harcol, Gyógyító, aki gyógyít, Vezető, aki vezet. Minőségeket mutat: jót is, rosszat is. Nem ítél, főleg nem Önmagát, kockáztat, hajlandó veszíteni és túllépni a saját korlátain. Mutatja, hogy más is lehetséges. Nem szavakkal, hanem példával.

A szavak és az energiák egységbe forrtak, és így a tisztánlátás teljességével ajándékoznak meg. A tisztánlátás, ami vezet – már nem félre, hanem valami nagyszerűbb jövő felé…

Kilépni az Árnyékból a Fényre senki nem tud helyetted

Mindnyájunknak megvannak a magunk árnyai, a magunk démonai, a magunk kísértetei, a magunk harcai… De sokunk ért el odáig, hogy most van itt az idő búcsút mondani a démonoknak, kísérteteknek, harcoknak és egy újabb, más, harcok nélküli jövőt választani. Mert a Fény mindnyájunkat vár, a tudatosság mindnyájunk számára elérhető. És hogy Te ki vagy és milyen szereped van a nagy mozaik kirakósában – az a Te utad ajándéka, hogy felfedezd, megéld és válaszd.

És mindnyájan bukunk el, mindnyájan hibázunk, mindnyájan futunk zsákutcába. De ne hagyd, hogy elvegyék a szárnyaid, ne hagyd, hogy mások a kicsinyességükkel, a korlátaikkal megfosszanak attól, aki valójában vagy, és aki lehetsz, ha választod.

Éberebb vagy, mint azt gondolod.

És ha mersz benne hinni, ha mersz kilépni a saját falaid mögül, akkor észre fogod venni mindezt. Mert lehull a lepel, amivel eddig eltakartad magad elől a látványt, és ami elbizonytalanított.

Legyél az a Fény, aki Fényt visz mások életébe!

És ragyogj túl bárkit! Akiben ugyanis szintén az igazi nagyság fénye ragyog, nem fog sem félni tőled, sem korlátozni és a nagyságodat sem fogja irigyelni. Persze mindig lesznek olyanok, akik kicsinyes játszmákkal vesződnek. De velük… egyszerűen nincs többé dolgod.