Író vagyok, szeretem a szavakat… Használom őket, játszok velük, adom és befogadom őket. Velük együtt áradok. De a szavak önmagukban kevesek. A szavak önmagukban üresek. A szavak önmagukban csak szavak, amelyeket akkor vagyunk képesek teremtésbe transzformálni, ha mögé rakjuk azt az energiát, ami élettel tölti meg őket, majd pedig azokat a cselekedeteket, amelyek manifesztálják a vágyainkat, álmainkat, gondolatainkat, szavainkat…
Végtelen nagy álmom volt hogy “csak írhassak”, és én ezért több mint két éven keresztül MINDEN NAP TETTEM. Keltem reggel, dolgoztam, mellette írtam, csomagoltam, postáztam, adminisztráltam, könyvet szerkesztettem, céget menedzseltem, terveztem, tanfolyamokat tartottam és tanfolyamokra jártam, képeztem magam és mindeközben ott lebegett előttem a cél.
Nem vettem le róla a szememet, megvolt a fókusz és nem hagyott szétesni. Olyan nagy volt a vágy rá, hajtott előre, hogy ÁTLAGON FELÜLI teljesítménnyel tudtam tenni, amit tettem. És tudom, hogy mindehhez átlagon felüli segítséget is kaptam.
Kell a FORRÓ VÁGY… A TŰZ, AZ IZZÁS…
Kell a VÁLASZTÁS, HOGY EZ LESZ – akár bármi áron…
Kell a MEGENGEDÉS, hogy hagyom, hogy bárhogyan megnyilvánuljon, nem ragaszkodva a saját hogyanjaimhoz...Click To TweetÉs kell a TETT… Megtenni ma is, holnap is, holnap után is azt, ami minden nap egy lépéssel közelebb visz az álmomhoz, a vágyamhoz, a célomhoz…
Mert egyébként az egész csak önámítás. Csak pótcselekvés. Csak kikerülés. Csak hazugság. Alapvetően Önmagamnak. És sokszor másoknak is. Ha ez a négy dolog viszont összhangba kerül, megindul a teremtés, megindul az áramlás és az áradás, és a Világ visszaigazolja a vágyaidat, a választásaidat és a tetteidet. MINDIG.
0 hozzászólás