Intenzív időszakot élünk… Nem mindenki választja az életet. Több ember családjában előfordultak mostanában halálesetek. Közeli barátok, szeretteink választják azt, hogy ezen életüket befejezik. Megengedésbe kerülni ezzel sokszor életünk egyik legnagyobb kihívása lehet. Hogy bármit is próbálunk, nem választhatunk más helyett. Semmit. Az életet különösen nem.

A másik jellemzője mindennek, hogy nagyon gyorsan történnek. Napról napra, hétről hétre. Mintha felgyorsult volna az idő, nem húzódnak sokáig dolgok. Már jó ideje érzem ezt, a felgyorsulást, hogy mintha ebben az életünkben, aki választja, az több életet is él. Van, aki halál nélkül teszi mindezt, úgy, hogy éber a lehetőségekre és nem adja fel. Más pedig úgy gondolja, testet vált mindehhez.

A halál ítéletei

A halált ítéljük meg talán a legjobban. Megítéljük a halált rossznak, így sokszor megnehezítve azt, hogy ezt válassza az, aki választani szeretné. Megnehezítve számára is ezt a választást. Miben változna meg az életünk, ha levennénk az ítéletet a halálról és arról is, aki a halált választja?

Kezdet és vég… Természetes körforgása az életnek. Lényünk végtelen, nem hal meg. Csak a testünk.

És talán a halál sokak számára menekülés, mert azt hiszik, hogy az új életükben teljesen tiszta lappal indulnak, és a megoldandó feladataikkal nem kell szembesülniük. Pedig a feladat megmarad ugyanúgy, csak más köntösben jelenik meg.

Mások számára a halál egyszerűen tudatos választás. Nem jó, nem rossz választás, csak egy választás. Valami befejeződik, hogy valami új születhessen meg, egy új választásnak köszönhetően. És ez is teljesen rendben van.

Megengedésbe kerülni a halállal – kilépni a megmentő szerepből

Külső szemlélőként minket és a megengedésünket tudja próbára tenni egy ilyen helyzet. Ha hasonlóban lennél, fontos, hogy ne érezd magad felelősnek és ne menj bele önhibáztatásba. Nem, nem tudtál volna semmit tenni. Ha valaki a halált választja, az a halált választja. Nem tudod megmenteni. Nem is kell megmenteni.

Mennyi elköteleződésed van a halálhoz, mennyi esküd van a halállal kapcsolatban és mennyi ellenállásod van a halállal kapcsolatban? Mindenhol, ahol azt hitted vagy hitették el veled, hogy felelős vagy más haláláért, és bevetted ezt a hazugságot, elengednéd?

Így kerülünk megmentő szerepbe, hurcolva magunkon – sokszor életeken át – a megmentés iránti vágyat, valami furcsa félreértelmezett felelősségtudattól vezérelve, az ehhez kapcsolódó lelkünkben mélyen ülő bűntudatról nem is beszélve.

N E M  V A G Y  H I B Á S.

Bárkit is vesztettél el, bármi is történt, bárki is próbálja ezt elhitetni veled. Önítéletek és önhazugságok sötét világába téved, aki ezt így látja. NEM tudod elvenni más választását – sem az életéről sem a haláláról. Egy valamit tudsz: tiszteletben tartani és megengedésbe kerülni vele. Még akkor is, ha te mást választanál. Még akkor is, ha tudod, érzed, látod, hogy más is lehetséges számára. Még akkor is, ha irányítani akarsz és ennek az irányításnak és kontrollnak az elvesztését egyfajta bizonytalanságnak éled meg.

Adj magadnak időt

A gyász természetes. A testnek hiányzik a másik. De végtelen lényként bármikor kapcsolódhatsz vele. Az is lehet, hogy a másik egy ideig még a közeledben marad, talán hogy mondjon valamit, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy jól vagy és minden rendben lesz.

Nem veszted el. Valójában a halállal sem veszted el.

Csak a kapcsolat minősége változik meg. És ki tudja, egyszer, évek múlva majd felismered valakiben és összemosolyogtok. Ezt a békét megélheted most is. Ha a halált nem az élet végének hanem csak egy transzformációnak látod. Mert sokkal közelebb áll egymáshoz látható a láthatatlannal, mint azt eddig gondoltuk. Sokkal, sokkal közelebb.