Megtanultuk elrejteni magunkat. Titkoljuk azt, akik vagyunk, mert megítéljük magunkat, és mert igazzá tettük mások ítéleteit. Mennyire tetted magad rosszá a különbözőségedért? Hajlandó vagy-e nem rosszá tenni magadat többé?
Sokak számára nehéz az elengedés, pedig mi van akkor, ha könnyű is lehet? Az elengedés is valójában csak egy választás, de mit is kell ilyenkor elengednünk valójában?
Intenzív időszakot élünk… Nem mindenki választja az életet. Több ember családjában előfordultak mostanában halálesetek. Közeli barátok, szeretteink választják azt, hogy ezen életüket befejezik. Megengedésbe kerülni ezzel sokszor életünk egyik legnagyobb kihívása lehet. Hogy bármit is próbálunk, nem választhatunk más helyett. Semmit. Az életet különösen nem.
Az emberek nagy része a múltja alapján működik. Azt hisszük, a múltbeli választásaink predesztinálják a jövőnket is. Pedig pont most, a jelenben van itt a lehetőségünk arra, hogy olyan választásokat hozzunk, amivel egy másabb, nagyszerűbb, könnyedebb és örömtelibb jövőt teremtünk magunk számára, mint amilyen a múltunk volt.
A gázlángozás egy manipulációs technika, amit az emberek arra használnak, hogy erőt nyerjenek. És nagyon jól működik.
Egy olyan módszer, mely által egy személy, vagy entitás, úgy tudja növelni az erejét, ha eléri, hogy az áldozat megkérdőjelezze a saját valóságát. Sokkal jobban működik, mint gondolnád. Mindenki fogékony a gázlángozásra, ez egy közkedvelt technika a bántalmazók, diktátorok, nárcisztikus személyek és kultikus vezetők körében. Lassú lefolyású, hogy az áldozat ne vegye észre az agymosást amin keresztülmegy. Például, a Gázlángozás (Gaslighting 1944) című filmben egy férfi addig manipulálja a feleségét, hogy az végül azt hiszi, megőrült.
Idilli családi kép a Facebookon, ünnepelve a nagyszülőket, értéknek mutatva az együtt töltött éveket. És igen, az együtt töltött időnél, éveknél nincs is szebb. Mintává válnak a család számára is. Viszont sokszor ezek a minták a legnagyobb ellenségeink, ha változást szeretnénk.
Ma lett vége a Lies, Lines, Manipulation kurzusnak itt Casalborgonéban, egy csendes, nyugalmas kis városban Észak-Olaszországban. A kurzus energetikailag a fél évvel ezelőtti Art of Greatness haladó tanfolyam folytatása volt… Ezt akkor még nem tudtam, amikor jelentkeztem rá… Bár talán érdekesség, hogy ezt a tanfolyamot az Art of Greatness-en hirdették ki… Biztos “csak véletlen”… 🙂
Az Élet alapvetően nagyon egyszerűen is tudna működni, csak általában mi bonyolítjuk túl. Kikövetkeztetésbe, agyalásba, ítéletekbe, minősítésekbe megyünk. Tudni véljük, másnak mi a jó, közben azzal nem foglalkozunk, hogy nekünk mi. Nem ismerjük a saját működésünket, a saját preferenciáinkat. Ha szeretnél ebben változást, van egy mondat, ami segíthet: Ha működik, csináld. De ha nem működik, csináld másképp!
A falaink mögé bújunk és bezárjuk magunkat. Falak mögé, amit a fájdalmaink, a múltunk, a sértettségünk, az elvárásaink, az ítéleteink, a kikövetkeztetéseink, az esküink, fogadalmaink tégláiból építettünk. Félünk nyitni, de jól esne, ha mások nyílnának felénk. Másokat nyitni úgy tudsz, ha először Önmagadat nyitod. Igen, minden félelmed ellenére. Mert nyitni az tud, aki maga is nyitva van…
Amíg pedig erre rá nem ébredünk, addig beleesünk… Egyszer, kétszer, tízszer, akár ezerszer. A segítők útjának szerintem sorsfordító lépése az, amikor kiszedjük magunkat a „jót akarok a másiknak” csapdájából. És nem, akkor nem kell átesnünk a másik oldalra, nem kell rosszat akarnunk sem. Mégis mitől is csapda az, hogy jót akarunk másnak – sokszor akarata ellenére – és mi más lehetséges még ezen túl?
