A nőiség egy nagyon hosszú, férfiak által dominált korszak után most kihívásokkal küzd. Hogyan álljon az erejébe, hogyan tud az alárendeltség időszaka után az egyenlőség megvalósulni? Hogyan válasszon, éljen, mi tesz valójában Nővé egy nőt? A Nők még mindig nyomás alatt vannak, mert ítéletek össztüze zúdul rájuk és a választásaikra. Valahogy sokan feljogosítva érzik magukat, hogy eldöntsék, hogy egy Nőnek mit lehet, mit kell vagy mit szabad választania. Egyszerűen el kellene érni azt, hogy ezen ítélteket meghaladva, a Nők tényleg szabadon választhassanak a saját életükkel és testükkel kapcsolatban.

A nőiség energiájának megtisztulása

A nőiségünkhöz való viszonyunk attól függ, hogy korábban milyen tapasztalásaink voltak nőként, és milyen ítéletek, nézőpontok, eskük, fogadalmak kapcsolódnak a nőiségünk megéléséhez. Rengeteg önmegtagadás, elfojtás van a nők nagy részében, mert évezredek alatt megszokták, megtanulták, hogy alkalmazkodjanak, beolvadjanak, tették azt, ami a túléléshez, boldoguláshoz szükséges.

A nőiség energiájának a megtisztulását éljük, ehhez pedig szembenézés szükséges. Szembenézés a legsötétebb árnyaiddal, amelyek kísértenek. Erőbe állás, hajlandóság arra, hogy különbözz, megismerd magad, milyen az, aki igazán vagy Nőként.

Ehhez pedig meg kell engedned magadnak azt, hogy Nő legyél. Nem csak testben, de olyan női energiákkal működve, mint a megengedés, kedvesség, szeretetteljesség, lágyság, befogadás.

De a legtöbb Nőben ez nincs meg, mert az erőbe állást úgy próbálja megvalósítani, hogy magát a Férfiakhoz hasonlítja, és férfias eszközökkel, a küzdelem, harc, szembenállás energiájával teremti az önmegvalósítást.

A nőiség fejlődésében egy fontos pillanat az erőbe állás, és átmenetileg minden Nőnek van egy „férfias korszaka”. De fontos azt látni – és aki képes folyamatokat érzékelni, látja is ezt –, hogy ez csak egy időszak, egy korszak. Attól függően, ki mennyire gyors, és hoz könnyedén új választásokat, vagy ragad bele egy-egy helyzetbe. Lehetnek olyan Nők, akik egy egész életet élnek le ebben a férfias működésben, mások néhány hónap, év, évtized után rájönnek, hogy valójában valami másra vágynak. És ez itt a kulcs.

Abba kell hagyni azt, hogy ítélet alapú fix nézőpontokat erőltessen a világ a Nőkre. Abba kell hagyni azt, hogy a külvilág megmondja, mit kell, vagy mit kellene csinálnia egy Nőnek. Lehetetlenség és képtelenség. Minden ilyen ítélet alapú, fix megmondás végtelenül ártalmas, mert MINDEN NŐ MÁSHOL TART A SAJÁT ÚTJÁN.

Vannak Nők, akik még mindig bántalmazó kapcsolatban élnek, alárendelten, férfiuralom alatt, számukra a továbblépés az ebből való kilépés lesz, az erőbe állás által. Vannak Nők, akik számára most Önmaguk felfedezése a kihívás, akik szeretnék megismerni, mit tudnak teremteni egyedül. A szívük vágya nem romantikus kapcsolat, vagy gyermek felnevelése, sőt, szélsőséges esetben egy ilyen helyzetet pont akként élnek meg, ami korlátozza őket, ami szembemegy azzal, amit ők szeretnének. Rájuk van erőltetve valami a világ által, ami az ő személyes, egyéni sorsukban még vagy már nem időszerű.

És azt, hogy mi időszerű számodra, senki nem tudhatja, csak – jó esetben – te magad.

A jövő teremtése Nőként

Az önismeret és a tudatosság erről szól, hogy ismerem magam, az utam, az életem, a múltam, ismerem a jelenem, és ismerem a szívem vágyait, és azért hajlandó vagyok kiállni, felelősséget vállalni és választásokat hozni. Merem azt a jövőt teremteni, amit élni szeretnék. Ehhez pedig egy olyan környezet, társadalom lenne az ideális, ami nem mondja meg, hogy Nőként éppen mit kellene tennem.

Mert a női minőség és a Nő választása szent. A Nő szabadsága és szabad választása szent és nem megítélhető. (Ugyanúgy a Férfié is természetesen, de az alapvetően axióma, hogy a Férfi azt választ, amit akar, a Férfiak ebben nem igazán voltak korlátozva kívülről, egy Férfi legtöbbször Önmagát korlátozza, ha azt éli meg, hogy valamit nem választhat.)

Egy ideális társadalomban tehát nincs megítélve az, ha egy Nő éppen önmegvalósítani akar, vállalkozik, utazik, az erejébe állva, Önmagát megismerve hasznos, értékteremtő tevékenységet végez. De az sem, ha éppen azt választja, hogy a mókuskerékből kilépve megállapodna, és a családra, párkapcsolatára, gyerekvállalásra helyezi a hangsúlyt. És az, hogy egy Nő életében ez mikor következik be, arra nincs szabály, ami előírhatja, és nincs senki kívülálló személy, akinek joga lenne eldönteni és megítélni mindezt.

Azt is, hogy egy Nőnek miért van gyereke, vagy miért nincs. Az egy messzemenően felsőbbrendű és idejétmúlt nézőpont, hogy a nők számára az elsődleges feladat az, hogy gyermeket szüljenek. És amikor egy ország női (testben lévő) vezetője olyat képes nyilatkozni, hogy: El kellett érni, hogy ne azok járjanak jól anyagilag, akik nem vállalnak gyermeket, az egy olyan ítélkező és minden női energiát nélkülöző álláspont, ami valójában nem hogy támogatná a nőiségben lévő kibontakozást, hanem pont hogy korlátozza azt. Jóvá téve azokat, akik vállalnak gyermeket, és rosszá téve mindazokat, akik nem.

Ezzel a megítéltetéssel pedig számtalan nőt bántalmaznak, mert soha nem lehet tudni, hogy egy nőnek/párnak miért van, vagy nincs gyermeke. Van, akinek ez tudatos választása, és van, aki pedig mindent megtenne azért, hogy legyen, mégsem lesz neki. Bármi is legyen az ok, a valódi női energiából történő működésben ez nem esik ítélet alá.

Tehát ahhoz, hogy a nőiség újjászülessen, elsősorban talán arra lenne szükség, hogy mi magunk, nők, kezdjük el lerakni az önítéleteinket és az ítéleteinket. (A nők sokszor keményebb, erősebb ítélkezésre képesek, mint a férfiak.)

A női minőség megtisztulásához tehát ebbe a megengedő, ítéletmentes térbe kell eljutni. Társadalmilag pedig oda, hogy egy nőnek bármilyen és minden választása támogatva van.

Van lehetősége arra, hogy vállalkozzon, dolgozzon, akár a gyermekvállalás szándéka nélkül, és mindezért nem feszítik keresztre, nem ítélik meg, nem lesz kevesebb, alacsonyabb rendű tagja a társadalomnak. Szabadon dönthessen arról, hogy valóban akar gyermeket, és ha igen, azt mikor. És amikor úgy dönt, hogy szeretne (akár egyedül, akár egy Társsal az oldalán), akkor legyen számára és a családja számára biztosítva, hogy ezt nyugalomban, békességben, és nem utolsó sorban anyagi biztonságban meg tudja tenni. Ekkor lesz a gyermekvállalás valódi áldás, és tiszta szabad választás, nem pedig valamiféle kötelező, elvárt norma szerint való működésnek való megfelelés, amit anyagi érdekek, CSOK szabályaihoz való igazodás, kedvezőbb adózás vagy bármi más vezérel.

A női szabadság és szabad választás valódi jelentése

Az egész világon ez most óriási erőket mozgat meg. A női szabadság és a női egyenjogúság, a női önrendelkezés valamiféle fordulóponthoz érkezett. Amerikában az abortuszhoz való jog szabályainak változása, a magyar köztársasági elnök megnyilvánulása, vagy egyébként a világ nagy részén még mindig létező teljes egyenlőtlenség férfiak és nők között, mind rávilágít a kérdés fontosságára.

Az pedig, hogy milyen irányba lépünk most, kulcsfontosságú. Mint minden, ez is egyéni szinten indul. Ami nélkülözhetetlen mindehhez az, hogy a nők egyéni szinten eljussanak odáig, hogy a saját önítéleteiket feloldva, a másoknak való megfelelést, vagy az önmaguk felé támasztott elvárásokat elengedve, megengedjék maguknak és válasszák a szabadságot, és elhiggyék azt, hogy szabadon választhatnak. Nem kell feladniuk Önmagukat, nem kell lemondaniuk a szívük vágyáról, nem kell megalkudniuk.

Ez a fajta megengedés, és az Önmagunkba és a választásainkba vetett hit lesz az, ami átfordítja mindezt. És végül az, hogy megteszed. Élsz a szíved szerint, és megmutatod a világnak, hogy így is lehet, hogy képes voltál rá, megcsináltad. És ezzel talán pont megmutatod egy másik Nőnek, hogy ő is élhet így. Nem kell, hogy ugyanazt válassza, mint te. Nem erről szól ez az egész. Hanem arról, hogy:

Minden Nő választhat a szíve szerint.

És mindeközben nem ítélsz. Nem ítéled meg azt a Nőtársadat, aki mást választ, akinek más a fontos. Nem tartod magad felsőbbrendűnek, nem érezteted vele, hogy alárendelt lenne, csak azért, mert ő máshol tart a saját útján, más a szíve vágya, más preferenciái vannak, máshol tart az életében. Mert egyszerűen

N I N C S  R Á  J O G O D.  S E N K I N E K  S I N C S  R Á  J O G A.

Sem Férfinak. Sem másik Nőnek. Ne vedd be tehát mások felsőbbrendű ítéleteit, de ne is harcolj ellene. A harc még ellenállásban tart, ahol ellenállsod van, ott ítéleted van. Mást nem valószínű, hogy rá tudsz venni az ítéletei elengedésére, mert az emberek az ítéleteikhez ragaszkodnak a leginkább.

De te magad tudd, hogy bármit választhatsz. Belül a szíved mélyén tudd, hogy bármit választhatsz. Nőként nagyobb szabadságod van, mint valaha volt. És hogy mi jelenti számodra ezt a szabadságot, csak te tudhatod.

Ha élnél egy életet gyerek (és akár Társ) nélkül, dolgozva, utazva, egyedül, ha ez a szíved vágya, csináld. Ha szeretnél gyereket, párkapcsolatot, elköteleződést, ha ez a szíved vágya, csináld. És ha szeretnéd mindkettőt, szeretnél a munkádban is és a magánéletben is kiteljesedni, ha ez a szíved vágya, csináld. Mert nem kell lemondj. Itt és most tényleg bármi lehetséges, ha elhiszed, és ha választod. Egy gyerek sem feltétlen jelent akadályt, nem kell hogy beleragadj a lemondások hazugságába.

A valódi szabadság tehát benned születik meg. Amikor elhiszed azt, hogy bármit választhatsz, és elkezdesz lépéseket tenni felé!

Ha hagyod, hogy a külvilág korlátozzon ebben, sikerrel járnak. De ha tudod, hogy senki nem tud korlátozni ebben, senki nem is fog! Mert valójában nem tud.

Legyél ez a szabadon szárnyaló, megengedésben, elfogadásban, szeretetteljességben, de mégis az erejében lévő Nő, aki tudja, hogy milyen nagyszerű dolgokra képes! Ha azt választja, egyedül meghódítja a világot, ha pedig azt választja, Társává válik egy másik nagyszerű embernek (Férfinak vagy Nőnek), és Együtt hódítják meg a világot. Vagy nem hódítják meg a világot, hanem élnek szeretetben, boldogságban, egy örömteli életet, bárhogyan, bárhol, ahogyan és ahol szeretnének. Mindkettejük szabad választása szerint.