Kinek a „dolga” kezdeményezni?

Közzétéve: november 10, 2017

Erős a késztetés arra a válaszra, hogy rávágjuk: a férfinak. Ez azonban egy olyan társadalmi sztereotípia, elvárás és felsőbbrendűség, ami jórészt megszokásokon, általánosításokon és ítélkezéseken alapul. Az emberek nagy része azonban mégis ezzel megy. Ha Te is, akkor ne is pazarold tovább az idődet az olvasásra. Ha viszont arra vagy kíváncsi, mi működhet Neked itt és most a jelenben, akkor érdemes lehet tovább olvasnod.

Minden általánosítás torzít. Minden ítélet rombol. Minden fix nézőpont korlátoz.

A közösségi média pedig ontja magából az ítéleteket és az elvárásokat, amiket a Férfiak nyakába varrunk. Legtöbbször megkeseredett női reakciók ezek, csak azért károsak, mert a nő saját lelkének gyógyulásához sem járulnak hozzá, ráadásul még jobban arra késztetik a férfiakat, hogy bezárjanak.

A címben feltett kérdésben direkt használtam a „kinek a dolga” kifejezést? Ugyanis ezt tükrözi a társadalom, hogy előre kiosztott feladatok vannak, és igen, vannak MINŐSÉGEK, de kötelező érvényű szabályok nincsenek. Amit viszont használhatunk, az egy kérdés, hogy: Mi működik?

Mi működik számomra itt és most?

Szeretnék-e vajon változást az életemben, a kapcsolataimban? Szeretnék-e társat? Ha már van, működik-e vele, vagy valójában mást szeretnék? És ha ezt már tisztán látjuk, akkor merjünk cselekedni, elindulni, nem csak elméletben várakozni, sokkal inkább a gyakorlatban tenni mindezért.

Mert igazából csak ez számít. Szabad nőként várni, hogy belovagol majd a Herceg fehér lovon, de erre elég kicsi az esély. Olyasformán, ami sok nő fejében él: készen, „tökéletesen”.

Szabad sértődötten a négy fal közé zárkózni, mert olyan hangokat is hallani, hogy a nők egy részének elege van abból, hogy mindig csak ő tegyen a kapcsolatért, és nehogy még ő kezdeményezzen is.

Viszont szabad azt is mondani, hogy félreteszem minden előzetes forgatókönyvemet és elkezdek szétnézni a világban, leengedni a falaimat, összhangban a saját lényemmel, életemmel, jövőképemmel, és feltenni a kérdést, hogy mi lehetséges most és kivel? És bizony szabad kezdeményezni is.

Vegyük észre, hogy korszakváltásban vagyunk,

ezért egyre többen érzékeljük, hogy ami eddig működött, az már egyre kevésbé működik. Jelen van ez az élet minden területén, a kapcsolatainkban is.

Szabad tehát szembe menni azokkal a már nem működő paradigmákkal, amelyek megpróbálnak ránk erőltetni nézőpontokat, ahelyett, hogy ahhoz segítenének hozzá, hogy merjünk a saját belső hangunkra hallgatva kiteljesedni.

És igen, szabad lázadni az ellen is, hogy nőként alapvetően rajtunk áll vagy bukik, hogy hogy alakul a párkapcsolatunk. De szabad mindezt elismerve és meglátva benne a lehetőséget cselekedni, hogy ha mindezt egy másik oldalról nézzük, milyen szuper dolog, hiszen sokkal többet tehetek mindezért, mint azt korábban gondoltam.

Fontos, hogy nem kell. Nem kötelező. Nem elvárás.

Ne essünk át a ló túlsó oldalára, hogy akkor csak és kizárólag a nőnek kell. Nem. De lehet. Lépni, menni, tenni, invitálni, határokat áttörni, korlátokat átugrani, változást generálni, türelemmel, szeretettel, a szerelem megélésével, táplálással, gondoskodással, tisztelettel, hálával megteremteni azt a teret, amiben egy párkapcsolat csírája megfogan, szárba szökken, majd pedig virágba borul.

Önmagad nem feladva, sőt egyre jobban vállalva. A Férfinak Önmagad nem alárendelve, de nem is felsőbbrendűségi arroganciával irányítva. Az elvárások szerepeit letéve, a megengedés könnyedségével áramolva. Hol lépésről lépésre, hol óriási ugrásokat téve.

Bárhogyan, ami Neked, Nektek működik.

Ha a társadalmi sztereotípiák, szokások, vagy az elvárások nem számítanának, mit választanál? Ki lennél? Milyen kapcsolatot teremtenél? Kivel? Kivel nem? Hogyan?

A függőségektől mentes lélek szabadsága ott kezdődik, hogy elismered, hogy mindezen kérdésekre a válaszokat szabadon meghozhatod. Persze ha mersz magadba nézni, felvállalva azt, hogy mi működik neked.

Sok bátorságot, kitartást, Erőt, szeretetet és szerelmet kívánok mindehhez! Ha pedig kíváncsi vagy az én történetemre, rendeld elő A szeretet lélegzete című könyvemet, amiben egy különleges út élményeit mesélem el.

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Ha olvasnál még tőlem, szeretettel ajánlom a könyveimet, melyeket megrendelhetsz itt: Lélekmozaikok, A találkozás, ami elrendeltetett, Mert én látlak Téged…, A szeretet lélegzete

Hasonló bejegyzések

Te is Igazságharcos vagy?

Te is Igazságharcos vagy?

Az az igazságharcos, aki küzd, harcol az igazságért? És aki ellenáll a hazugságnak? Még ha emögött a működés mögött egy tiszta értékrend is van, az “igazságharcosok” ott követik el a hibát, hogy megítélik a hazugságot, és ez az ítélet lesz az, ami ellenállásban és polaritásban tartja őket, táplálva bennük az igazságért és a hazugság elleni harcot.

bővebben
A Te hangodon is múlik, a Te választásodon is múlik!

A Te hangodon is múlik, a Te választásodon is múlik!

Szakad szét a világ. És a szélsőséges hangok egyre hangosabbá válnak. Sokan természetesnek érzik, hogy a bennük tobzódó ítéleteket, haragot, agressziót a világra öntsék. Az öntelt egójuk elhiteti velük, hogy jogukban áll ítélni, bántani, a tisztelet legkisebb jele nélkül pocskondiázni. Azt hiszik ők jobban tudják… azt hiszik, az ő igazságuk az egyetlen, és ezért vérremenő csatákat vívnak…

bővebben

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

0 Shares
Share
Tweet
Pin